2017. április 26., szerda

DÉLELŐTT | 
Elhívott a Jézussal való közösségre

– 1Kor 1:4-9

Pál nem a korinthusi gyülekezet tagjainak gratulál, hogy engedték magukat beterelni a gyülekezetbe, hanem Istennek ad hálát hogy elhívta őket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. Az evangélium erejének köszönhető, meg azoknak, akiket Isten felhasznált az örömhír terjesztésére, hogy Korinthusban egy olyan gyülekezet létesült, amelyből nem hiányzott semmiféle lelki ajándék. Manapság nagy hajsza folyik a lelki ajándékokért, néha még erőszakkal is ki akarják csikarni Istentől némelyek, noha „a kegyelem mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef 4:7).  Adatott azért, hogy többé ne legyünk kiskorúak a hitben. Lehet valaki Krisztus Urunk elhívottja lelki ajándék nélkül? Neked milyen ajándék adatott? És még valami: Tessék meghatározni a kegyelmet! Többféleképpen hallottam már. Íme, az én megfogalmazásom: Istennek ama képessége, amely által beépít az Úr Jézus Krisztus testébe.  

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

„Javamra vált a nagy keserűség!”

– Ézs 38:9-21

Ki ne rémülne meg, ha a rutinvizsgálat elvégzése után a háziorvosa közölné vele, hogy súlyos betegséget találtak nála, és hamarosan meg fog halni. Terveink hirtelen összezsugorodnának; minden erőnket és megtakarított pénzünket egy célért áldoznánk fel: hacsak napokkal is, de meghosszabbítani földi életünket! Ezékiás gyönyörű költeményben festi meg az élet-halál közti vergődés gyötrelmeit. Isten az Ő gyermekeinek is megengedi, hogy keserűséges napokat éljenek meg. Nem hiszek abban a teológiában, amelyik azt tanítja, hogy Isten meg akarja szabadítani az Ő gyermekeit a szenvedéstől; mert ez nem fedi a Biblia teljes tanítását. De azt hiszem, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8:28). Kérdés az, hogy mit tanulunk ezekben az időszakokban? Néhány évvel ezelőtt huzamosabb ideig szorultam kórházi kezelésre. Akkor megtanultam, hogy másképp néz ki a világ a kórházi ablakon keresztül nézve. Csak az igazán értékes és fontos dolgokért érdemes élni. Ezékiás szerint az apáknak (szülőknek) azt a tanítást kell bemutatniuk, és gyermekeiknek hátrahagyniuk, hogy „hűséges az Isten!”

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.