2017. augusztus 12., szombat

DÉLELŐTT | 
Hogy hittársaink ne szenvedjenek szükséget

Igehely: 1Jn 3:10-17; Kulcsige: 1Jn 3:17 „Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?”

Lelki testvérek között lehetnek nézeteltérések, vélemény-, ismeret- és tapasztalatbeli különbségek, de gyűlölet vagy szeretetlenség soha! A harag, a gyűlölet elfordul az embertárstól, és benne szörnyű keserűn az adósát véli. A szeretet viszont nem csak, hogy odafordul a testvér felé, hanem látja benne azt, akinek sokkal tartozik. A hívők között anyagiakkal szolgálni a szükségben lévők felé igen csekély dolog, ugyanis mi azzal tartozunk, hogy erőnket is, időnket is, önmagunkat is – egyszóval: életünket szánjuk oda a szolgálatra, s ha kell, még a halálra is. Aki erre nem hajlandó, az nem az Istentől van. Az a halálban van. A krisztusi szeretet ösztönöz nyitott szívű társ, gondviselő és alkalmas segítség lenni a szükség idején mind lelki, mind pedig anyagi vonatkozásban. Ekképpen eszköznek lenni megtartó Istenünk kezében: kibeszélhetetlen megtiszteltetés, felfoghatatlan titok, mert az, hogy megnyílik a szívem, nagyobb csoda, mintha a vak szemem nyílna meg. Látom-e testvéreim szükségeit? Mit teszek ma a szükségben levőkért?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

A Hozzá folyamodók menedéke

Igehely: Zsolt 9:8-12 „De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!”

Ez a néhány igevers a Zsoltárok könyvének egyik profetikus része. Arról a nagy ítéletről szól, amely az ember Fiának visszajövetelekor fog megtörténni. Abban a perben a felperes maga az igazságos Bíró, míg az alperes az egész földkerekség lesz. A Bibliából tudjuk, hogy akkor és ott (az egész földkerekségen) mindenki felismeri (és elismeri) a mindenség Urát. A gonoszság hatalmának örökre vége lesz. „… eltörölted nevüket mindörökre.” (6.v.); „Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek.” (7.v.). Kedves hívő testvérem, mennyivel inkább kötelez minket a dicsőítésre az, amit az ő kegyelméből végzett az életünkben. Az, hogy üdvbizonyosságunk lehet itt e földi létben. Az, hogy biztosak lehetünk oltalmában, bármilyen körülmények között. Jöhet kísértés, próba, üldöztetés, megvetés, ő mindezt látja és számíthatunk rá. Még akkor se keseredj el, ha bűnteher nyomja lelkedet. Alázd meg magad igaz bűnbánatban, s bűnbocsánatot, vigaszt és biztos menedéket nyersz nála. Ezt ő ígérte meg: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11:28).

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?