2017. augusztus 18., péntek

DÉLELŐTT | 
Hamis parancsok

Igehely: Tit 1:10-14; Kulcsige: Tit 1:14  „Ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival.”

Összevont szemöldökök alól kivillanó tekintet-nyilakkal és felemelt ujjak ítéletet kilátásba helyező rázogatásával az örök élet felé vezető úton való járását nem lehet igazgatni senkinek. Az ilyen megnyilatkozás a mesemondókhoz illik, mert minden szabály és parancsolat, amely a Krisztus áldozatát az üdvösség elnyerése érdekében kiegészíteni-törekvés vágyából született: mese csupán, az igazságtól elfordult emberek fölösleges kíméletlensége. Önsanyargatók, újhold-lesők, szombatnapi lépés-számolók dörgedelmeitől és elszánt, de felségesnek nem mondható menetelésének zajától visszhangzik a keresztyénség kétezer éves története. Boldog, akinek van füle meghallani a Krisztus Jézus minden koron átívelő, és a szeretet nagy parancsolatán kívüli minden törvényt felülíró „Elvégeztetett”-jét! Az ilyen ember ajkáról a Krisztus neve árad; összevont szemöldöke alatt könnycseppek csillognak az elveszettek és a tévelygők láttán, s felemelt ujjai a keresztre mutogatnak. Miért nem szabad a hamis parancsokra figyelnünk? Milyen hamis parancsolatokkal szembesültél életed során?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Számíts Isten erejére

Igehely: Ézs 40:27-31 „Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Lehet, hogy a tegnapi igén elmélkedve a félelem és kétségbeesés szele érintett meg. A körülötted lévő világ egyre zavarosabb, kiismerhetetlenebb, csak növeli benned a bizonytalanságot, s kérdések sokaságával foglalkozol. Mi lesz velünk, keresztyénekkel, mi lesz velem, hogy álljak ellen, hogy vegyem fel a harcot ilyen nagy erőkkel szemben? Testvérem, ez a harc nem a te harcod, nem a mi harcunk. Nekem és neked egyetlen győzelemre van szükségünk. Legyőzni a kételyeinket, félelmeinket, bizonytalanságunkat (a legrosszabb esetben hitetlenségünket), s rábízni életünket a mi Urunkra, Jézus Krisztusra, a nagy Győztesre. A teremtő Isten azt ígéri népének, hogy „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (29. v.). Az Úr Jézus Krisztus pedig minden benne hívőnek ígéri:  „… én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ne csüggedj a nyomorúság idején, számíts Istened erejére. Erre ő maga hatalmaz fel: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak…” (Zsolt 50:15).

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.