2017. december 19., kedd

DÉLELŐTT | 
Reményteljes várakozás

Igehely: Zsolt 27:13-14; Kulcsige: Zsolt 27:14 „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”

A hívők reménysége abból a biztos tudatból és meggyőződésből származik, hogy Isten az, akinek a Bibliában kijelentette magát és olyan, amilyennek abból megismerjük. Az ő ígéretei közül már legtöbb beteljesedett a történelem folyamán, és ami még nem, az egészen biztos, hogy be fog teljesedni. Isten nem ember, hogy hazudnék. A hívők reménysége ezért nem afféle „majd meglátjuk... reméljük a legjobbakat”, hanem biztos tudat, teljes bizonyosság és meggyőződés afelől, amit Isten kijelentett. A hívők várják vissza Jézust és várakozásuk reményteljes, vagyis biztosak abban, hogy vissza fog jönni. Most advent idején még hangsúlyosabb ez a várakozás. Hogyan készülünk Krisztus fogadására? Örömmel vagy félelemmel? Ha ő a mi Urunk, akivel már most együtt vagyunk, beszélgetünk, szeretjük és szolgáljuk őt, akkor bátor szívvel készülünk a vele való találkozásra. Tudjuk, hogy amikor Krisztus megjelenik, véget lesz minden nyomorúságnak, szenvedésnek és bűnnek. Várjuk, hogy vele közösségben lehessünk egy örök életen át. Ez a várakozás csak azoknak a szívében van jelen, akik már most is lelki közösségben vannak vele. Te is ezek közé tartozol?

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Mária megbízatása

Igehely: Lk 1:26-38

Istennek egy másik eszköze, akit kiválasztott, és feladattal akar megbízni a Messiás érkezésében, a tiszta életű Mária. Isten elküldi angyalát hozzá, és az egy ilyen kijelentéssel is köszönti: „az Úr veled van!” Akit Isten kiválaszt, annak be is tölti életét az Ő jelenlétével. Csak azután jön a megbízatás, miután ott van a bátorító tény, hogy az Úr velem van. A feladatot a kiválasztott ember nem a saját erejéből kell, hogy elvégezze, hanem úgy, hogy a hatalmas Isten van vele. Erről értesül Gedeon is, amikor az angyal vele is közölte a megbízatást (Bír 6:12). Erről tesz bizonyságot Dávid is, hogy az Úr volt vele, amikor az oroszlántól és a medvétől megmenekült, és azokat legyőzte. Azért volt kész megküzdeni Góliáttal, mert tudta, hogy nem egyedül harcol (1Sám 17:37).

Miután Mária megérti a megbízást, így szól:„Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (38. v.)

Az Úr munkája, hogy a Szentlélek által betölti jelenlétével az embert, és feladattal bízza meg, az viszont az ember része, hogy milyen választ ad, amikor a megbízásról tudomást vesz. Kész vagy-e átadott élettel szolgálni az Úrnak?

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

To­vább­ad­ni a jót – ez nemes szol­gá­lat és üdvös munka. Csak azt tud­juk to­vább­ad­ni, amink van. Em­lék­szünk még va­sár­na­pi té­mánk­ra: Be­töl­te­kez­ni a jóban való gyö­nyör­kö­dés­sel. Az apos­tol a római gyü­le­ke­zet­ről meg­ál­la­pít­ja, hogy telve van­nak jó­ság­gal, a jó is­me­re­té­vel és azzal a ké­pes­ség­gel, hogy egy­mást is tud­ják ta­ní­ta­ni, in­te­ni! Olyan szol­gá­la­tot végez Pál apos­tol, amit az evan­gé­li­um papi szol­gá­lat­nak nevez. Ez egy közös, a hí­vek­kel együtt vég­zett szol­gá­lat, amit egye­te­mes pap­ság el­vé­nek nevez az egy­ház. To­vább­ad­ni, amit az Úrtól ka­punk.