2017. február 18., szombat

DÉLELŐTT | 
Megbecsült házasság

– Zsid 13:1-6

Az Ószövetségben a frigyláda nem csupán egy hétköznapi kelléktartó láda volt, hanem szent tárgy, ami Isten jelenlétét hordozta. Izráel népe kemény árat fizetett azért, hogy megtanulja becsülni és tisztelni az Istent. Sokszor megtapasztalták Isten ítéletét, amikor tisztességtelenül és felelőtlenül bántak a frigyládával.
Hasonlóképpen a házasság is egy Istenre mutató jelkép. A világ manapság sáros lábbal tapodja a házasság intézményét. Személyesen tapasztalhatjuk, milyen káros hatással van a házasságra és a gyermeknevelésre a világ elfajult gondolkozása. Az ember magánügyének tartja, hogy a házasságot úgy értelmezze, ahogy ő akarja.
Legyen szó a magunk vagy mások házasságáról, igyekezzünk, hogy az Isten szentségét tükrözze! Becsüljük meg a házastársi szövetséget, mert Istentől kapott ajándék ez. A házasság áldásait Istenben élve fedezhetjük fel igazán.
Mit tehetsz annak érdekében, hogy házasságod Isten szentségét tükrözze?
Jellemző-e családodra a vendégszeretet vagy mások meglátogatása?
Jézus Krisztus kezeli-e a családi kasszát?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Felemelkedés alázat által

– 1 Pt 5:5-6

A felfelé vezető út sokszor lefelé vezet. Jó lenne ezt megérteni és gyakorolni, így a generációs problémák megoldódnának. Az időseknek meg kell alázkodniuk Krisztus előtt: nekik a Főpásztornak kell engedelmeskedniük (5:1-4); a fiataloknak pedig az idősebbek, és egymás iránt is alázatosaknak kell lenniük. Működik ez egyáltalán? Persze, másképpen nem mondta volna Isten ezt. Hogyan működik? Van egy elméleti, és egy gyakorlati oldala a dolognak.
Az elméleti az, hogy „Isten ellenáll a gőgösöknek, de az alázatosaknak kegyelmet ad”. És Istennel nem jó játszani. Ő ellenáll embereknek, olyanoknak, akik nem akarnak vele járni, vagy az ő útján haladni. De ha valaki érte él, neki él, vele jár, annak ad kegyelmet és áldást, sőt felemeli, felmagasztalja. Ez biztos! Ez ígéret az ő részéről.
A gyakorlat az, hogy „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt…” Kell lépéseket tenni közösen: elmenni, meglátogatni az idős betegeket, és csendben meghallgatni a fiatalok meglátását. Ötvözni kell a fiatalok lelkesedését és ötletdús véleményét a tapasztalt, de sokszor szokásokhoz hű idősebbek véleményével.

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.