2017. június 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Egy szívet ad

– Jer 32:36-44

Sajnos, a széthúzás átka nemcsak társadalmunkban, hanem nagyon sok baptista gyülekezetben is tapasztalható. A pártoskodások, hatalmi harcok egyre gyakoribbak. Vitatkozunk, hogy adott esetekben az igazságosságot vagy az irgalmasságot kell-e inkább érvényre juttatni. A széthúzás legfőbb oka, hogy nem figyel mindenki a gyülekezet fejére, Jézus Krisztusra. Nem valósulhat meg Isten akarata, ha nem figyelünk reá! Engedetlenségünk következménye Isten lángoló haragja. Ezért jött Izráelre a fegyver, éhség, dögvész, szétszóratás, fogság, bizonytalanság.
Isten jókat ígér Jeremiáson keresztül. Ad egy szívet és egy utat. Az „egy szív és egy lélek” a Szentlélek kitöltetésétől fogva áldott valóság. Így imádkoztak a tanítványok az ünnep küszöbén (ApCsel 1:14), így gyakorolták a közösséget a templomban és otthonaikban (ApCsel 2:46), így könyörögtek, amikor Péter és János a nagytanács előtt volt (ApCsel 4:24), így figyelt Samária városa Fülöp igehirdetésére (ApCsel 8:6) stb. Tapasztalod az egy szív áldásait?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Erő a felálláshoz

– Mik 7:7-10

Mikeás próféta könyvét olvasva olyan szociális és gazdasági viszonyokkal találkozunk, amelyek elviselhetetlenné váltak, főleg az egyszerű emberek számára: kizsákmányolás, elnyomás, jogfosztás és jogtiprás. A mai helyzet sem különb, elég, ha csak a korrupcióra, megvesztegetésekre, vagy a nagytőke uralmára gondolunk. Emellett a próféta kritikát gyakorolt az istentisztelet felett is, amely álszenteskedéssé fajult. Vajon napjaink istentisztelete milyen?
A próféta a felett bánkódott, hogy hiába keresett olyan embereket, akik Istent komolyan veszik és hűek hozzá. Azt tapasztalta, hogy kivesztek az országból a hűségesek. Segítséget és változást már csak Istentől várhatott. Népe bűnösségével azonosulva abban bízott, hogy az Úr felállítja elesett népét.
Ahogyan Mikeás próféta az Úrra tekintett elesettségében, és meg volt győződve afelől, hogy az Úrtól kapott erővel újra felállhat, mi is bízhatunk az Úr helyreállító kegyelmében és hatalmában. Nem szükségszerű a bukás a hívő életben, hiszen szentségre hívattattunk el, ám bukásainkból is felállhatunk a megtérés, és a Szentlélektől kapott erő által.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Fil 3:1; 4:4 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”

Pál apos­tol a bör­tön­ből írja le­ve­lét, el­ha­gya­tot­tan, nehéz kö­rül­mé­nyek kö­zött. Ter­mé­sze­tes lenne, ha azt kérné a test­vé­rek­től: imád­koz­za­nak, hogy ki­sza­ba­dul­jon onnan, mert akkor aka­dály­ta­la­nul vé­gez­het­né to­vább Isten szol­gá­la­tát. De nem ezt teszi, hanem öröm­re hívja a test­vé­re­ket. Egé­szen biz­tos, hogy nem olyas­mi­ről be­szél, ami benne nincs meg. Ál­dá­sok­kal teli élet­ben könnyű bi­zony­sá­got tenni az Úr jó­sá­gá­ról és örö­mé­ről. De a nehéz kö­rül­mé­nyek kö­zöt­ti öröm teszi iga­zán hi­te­les­sé a ke­resz­tyén éle­tet.