2017. május 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Illés táplálása hollók által

– 1Kir 17:1-6 Kulcsige: 1Kir 17:6

Isten válaszát a nép bálványimádása miatt Illés vitte el a nép fejének, Akháb királynak. A király sem volt jobb, mint a népe. Az Úr szárazságot és éhínséget helyezett kilátásba. Feloldást ez alól a fenyítés alól kizárólag csak Illés szavai hozhattak. Éppen ezért Isten elrejtette őt imádó, igaz emberét a Kerít-patak mellett.
A patakot Illés jól ismerte, a Jordántól keletre feküdt. Félreeső partjainál a próféta menedéket és oltalmat talált. Eső nem zavarta, ivóvize pedig volt. A szintén inni járó hollók húst és kenyeret hoztak neki a csőrükben. Az ösztöneik által vezérelt madarak Isten gondviselésének eszközeivé váltak. A Teremtő Isten által irányítva zsákmányukkal a Kerít-patak felé mentek. Amikor vizet akartak inni, letették a zsákmányt a földre. Illés pedig megkapta Isten gondviselése folytán a táplálékát.
Mit tehetett Illés, amíg a patak mellett ült?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

A gondoskodás kihívása

– 2Móz 2:1-25

A szülőknek minden időben komoly kihívásokkal kellett szembenézniük. Volt idő, amikor a körülmények csak nehezítették a szülői feladatot. Mózes idejében többszörös kihívásnak voltak áldozatai a szülők. Már a gyermek fogantatásakor sok kérdés felmerült bennük, aztán amikor megszületett a gyermek, először a halállal kellett szembenéznie, nem az élettel. Ha a zsidó szülők nem vállalták a gondoskodás kihívását, a gyermeknek esélye sem volt az életben maradásra. Mózes anyja abban a nehéz időben is vállalja, hogy gyermekét megszüli, gondoskodik róla és felneveli.
Az anyai gondoskodás nem ismer határokat, szembenéz a rendszerrel, a gyilkos tervvel. Találékonyan rejtegeti, neveli fiát. A gondoskodás kihívása később meghozza gyümölcsét, végül Mózes azzá lesz, amivé lennie kell, mivel egy gondoskodó édesanya eszköz volt Isten kezében. A hívő édesanyáknak ma is nagy kihívás a lelki-szellemi gondoskodás, ami nem marad jutalom nélkül Isten részéről.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.