2017. március 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Ok az örömre

– ApCsel 5:27-42

Mindannyiunkat csodálattal töltenek el ezek az igeversek. Az Úr Jézus barátai, akik immár beteltek Lélekkel, annak ellenére, hogy szorongattatásban volt részük, mégis hűségesek, bátrak, sőt boldogok voltak. Kihallgatták, megfenyegették, megverték őket. Most először szenvedtek ily módon a Názáreti Jézus nevéért. Milyen óriási szeretet fűtötte őket a nemrég feltámadott és mennybement Uruk iránt! Örömük forrását az ige így pontosítja: ,,méltóknak bizonyultak, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért”.
Ez hiányzik a mi térségünkbeli keresztyénekből, belőlünk. Mi akkor örülünk többnyire, ha az Úr miatt dicséret, tisztesség ér bennünket. A szenvedés hiánya miatt lettünk lagymatagok, puhányok, közömbösek. Nem tudjuk, milyen időszak következik, de készüljünk fel a mi Urunk nevéért való szenvedésre!
Te szenvedtél-e már az Úr Jézus miatt? Ma, ha kigúnyol majd egy hitetlen ember, tudsz-e örülni a bántó, csúfolódó szavak hallatán? Kérj erőt az Úrtól ehhez!

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Őrizd meg, ami rád van bízva

– 1Tim 6:20-21

Pál a levelének utolsó sorait felszólító módban írja az ifjú Timóteusnak. Valójában két feladatra kap felszólítást: őrizze meg és forduljon el. A mai keresztyének feladata is a tiszta evangélium és kijelentés megőrzése, valamint megosztása. Drága kincshez hasonlít, aminek felbecsülhetetlen az értéke, amelyet törékeny cserépedény-sáfárok hordoznak (2Kor 4:7). Pál azt írja magáról, hogy „a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium” bízatott rá (1Tim 1:11). Ez gazdaggá és boldoggá teszi az amúgy szegény szolgát, akinek semmije sincs. Óriási felelősséggel és kockázattal is jár ennek a megőrzése, hiszen az életét is kész kell, hogy legyen feláldozni. A második felszólítás arra vonatkozik, hogy forduljon el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen beszédektől. Minden, ami nem Krisztusközpontú, hanem hagyományokban, szokásokban, különböző filozófiákban gyökerezett, az üres és szentségtelen beszédnek bizonyult akkor is, és most is. Az Úr szolgájának ezeket fel kell ismernie, és határozottan el kell fordulnia tőlük. Imádkozzunk, hogy a tiszta evangélium hű sáfárai lehessünk!

Kis Ottó Károly

 Napi áhítat

Igehely: Jak 2:1–10 Kulcsige: Jak 2:8 „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!», helyesen cselekedtek.”

Jakab a felebarát szeretetének a törvényét királyi törvénynek nevezi. Ez a megnevezés a Szentírásban csak itt fordul elő, és talán arra utal, amikor egy írástudó megkérdezte Jézustól, akit Úrrá és Krisztussá tett Isten, hogy melyik a nagy parancsolat. Akkor mondja el Jézus, hogy egy nagy parancsolat van, éspedig: „Szeresd az Urat, a te Istenedet!” Ez azonban elválaszthatatlanul magával hoz egy másodikat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az első és nagy parancsolat ezzel a másodikkal kiegészülve foglalja össze azt, amit tartalmaz a törvény és a próféták.