2017. március 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Ne szégyelld Uradat!

– Lk 9:23-27

Az Úr Jézus világosan megfogalmazta azt, hogy mit jelent őt követni. Ha bárki utána akar menni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse őt. Őutána nem lehet zsebre dugott kézzel sétálgatni, kullogni, téblábolni. Az ő követése megkívánja egész lényünk odaszánását. Mindannyian ösztönszerűen védjük, óvjuk életünket önzésből, önteltségből, kicsinyeskedésből, szokásból. De élvezeteink, fényűzésünk, jólétünk az Ige szerint kárt tesz a lelkünknek. Komoly elhatározás kell ahhoz, hogy ebből kilépjünk, és mindent feladjunk az Úr Jézus Krisztus követéséért.
Manapság a keresztyének szégyellik, ha szegények, ha nekik kevesebb jutott a földi javakból, kisebb házakban laknak, mint más keresztyének, vagy ha egyszerűbben öltözködnek. Vajon ezt kell-e szégyellni? Vajon most van az ideje annak, hogy földi kincseket gyűjtsünk? Szégyellje magát az, aki elpártolt az Úrtól! Semmiképp ne szégyelljük a mi Urunk Jézus Krisztust, aki gazdag lévén szegénnyé lett értünk! Benne dicsekedjen a mi lelkünk ma is!

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Sáfárság Isten sokféle kegyelmével

–1Pt 4:10-11

A gyülekezet tagjai különböző lelki ajándékokkal vannak felruházva, amelyeket Isten dicsőségére és a közösség építésére használnak. Isten kegyelmének a gazdagságát tükrözik az ajándékok (Róm 12:6-8; Ef 4:7; 1Kor 12:4-11). A Gazda dönti el, hogy kinek milyen ajándékot ad, nem a sáfár. Isten kegyelme úgy tud megnyilvánulni a gyülekezetben, ha a hívők gyakorolják lelki ajándékaikat, és szolgálnak egymás felé. Ez kizár minden énközpontúságot és „egy más” felé irányítja a figyelmet. Mindent ugyanaz a Lélek kell, hogy irányítson és az isteni szeretet kell, hogy áthasson. Két általános szolgálati terület van megemlítve ebben az igeszakaszban. Az egyik a prédikálás (szóban hirdetni), a másik a diakóniai szolgálat (cselekedni). Az apostolok is jónak látták, hogy valamilyen szinten különválasszák ezt a kettőt (ApCsel 6:2-4), és minden területre alkalmas szolgákat állítsanak. A prédikátor Isten igéjét hirdeti, és annak az ereje a gyakorlati szolgálatban nyilvánul meg úgy, hogy végül Isten neve megdicsőül. Legyünk mi is a saját gyülekezetünkben Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai!

Kis Ottó Károly

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.