2017. március 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Királyoknak is elmondom

– Zsolt 119:41-48

A Biblia leghosszabb zsoltárának visszatérő gondolata az Úr Igéje. Az író különböző fogalmakkal segíti a mondanivaló megértését: Az Úr törvénye, rendelkezése, döntése, parancsolatai, bizonyságai, intelmei, ígéretei. Értékes kijelentések hangoznak el Isten Igéjéről, pl. „Ne vedd el számból!”, „Meg akarom tartani!”. A zsoltáros, miután hozzájutott ily nagy kincshez, hangoztatja, hogy nem lesz néma, még a királyok jelenlétében is kész bizonyságot tenni Isten Igéjéről. A királyokat választja hallgatóságként, pedig tőlük általában jobban félnek az emberek. Néha megtörténik, hogy az alacsonyabb rangú emberek között is hallgatunk a bizonyságtevéssel. A zsoltáros annak a meggyőződésének ad hangot, hogy teljesen meg van erősítve az emberektől való félelemmel szemben, még a királyoknak is kész Isten Igéjét mondani. Megtörténhet, hogy mi sem ma, sem máskor nem jutunk királyok közelébe, de a szívünk legyen kész a magasabb rangú embereknek is bizonyságot tenni, hisz nincs mit szégyellnünk!
Kész vagy-e az Igét megosztani ma azokkal, akikkel Isten összehoz tennivalóid során?

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

A hamis sáfár mesterkedései

– Lk 16:1-12

E szokatlan példázatot Jézus a tanítványainak mondta, és többek között, két dolgot akart kihangsúlyozni, amit a hamis sáfártól a világosság fiainak meg kell tanulniuk. Az első, hogy bölcsek (eszesek) legyenek. Miben is nyilvánult ez meg? Abban, hogy a hamis sáfár felmérte a veszélyt, és gyorsan cselekedett, bebiztosítva jövőjét. Az Ef 5:15-16-ban azt olvassuk: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Rövid földi életünk alatt örök jövőnkre való tekintettel jó döntéseket kell hoznunk. Ez kell, hogy legyen a prioritás, Isten országát helyezve előtérbe. A második, amit tanítani akart Jézus a tanítványainak, hogy szerezzenek barátokat anyagi javaikkal. Az igaz és hű sáfár földi kincseivel, ami amúgy sem az övé, odafordul a szükségben lévő embertársai felé, és baráti kapcsolatokat épít, segít rajtuk. Mindezt azért teszi, hogy megnyerje őket Krisztus számára. Mennyei Gazdánk tőlünk is elvárja, hogy hűségesek legyünk a földi javak kezelésében, hogy majd mennyei örökségünket is ránk bízhassa.

Kis Ottó Károly

 Napi áhítat

Igehely: Lk 24:36–43 Kulcsige: Lk 24:36 „Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: «Békesség nektek!»”

Jézus meg­je­lent a ta­nít­vá­nyok­nak, ami­kor össze vol­tak za­va­rod­va, ami­kor két­ség és döb­be­net ele­gye ka­var­gott ben­nük. Meg­szó­lí­tot­ta őket, meg­érint­het­ték a ke­zük­kel, sza­va­i­val meg­pró­bál­ta bá­to­rí­ta­ni a meg­ré­mült kö­zös­sé­get. Kü­lön­le­ges le­he­tett azo­kat a se­be­ket érin­te­ni, me­lyek né­hány nap­pal az­előtt Jézus ha­lá­lát okoz­ták, és ame­lyek kö­vet­kez­mé­nye az em­be­ri­ség meg­vál­tá­sa lett.