2017. november 1., szerda

DÉLELŐTT | 
Aki elismerte Isten szuverén hatalmát

Igehely: Dán 4:20-34; Kulcsige: Dán 4:29b „Az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja.”

Lukács evangéliumában ezt olvassuk: „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik”(Luk 14:11). Nebukadneccar király korának legnagyobb vezető embere volt. Isten őt használta fel arra is, hogy a saját népét, Júdát, megbüntesse hűtlensége miatt. A Babilonba vitt zsidó foglyok bizonyságtétele a királyra is mély hatást gyakorolt. Egyik álmában Isten üzent neki. Dániel elmagyarázta az álom jelentőséget és figyelmeztette őt a megtérésre és alázatra. Isten az, aki felmagasztalja az alázatosakat, de a büszke embert megalázza. Ennek ellenére megtörtént a király elbizakodása, amely után jött a megaláztatása. Meddig tartott borzalmas állapota? Amíg nem ismerte el Isten mindenható hatalmát. Élj úgy ma is, mint aki állandóan tisztában van Isten szuverén hatalmával, és tartson ez alázatban.

Miben állt a király elbizakodása? Hogyan történt a Nebukadneccar megalázkodása, és mi lett annak a következménye? Sorolj fel néhány jelenkori példát Isten mindenható hatalmával kapcsolatban.

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Világosságot hozó magyarázat

Igehely: ApCsel 8:26-35

Beteljesül Salamon király templomszentelési imájának egy részlete. „Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nevedért, mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled” (1Királyok 8:41-43a).

A fekete Afrikába is eljutott a Mindenható Isten híre, és a Lélek indított onnan is valakit, hogy utazzon el Jeruzsálembe. Ez a történet sok más tanulság mellett arról is beszél, hogy aki szorgalmasan keresi az Urat, az megtalálja őt. Az Úrnak gondja volt rá, hogy ez a kereső lélek ne maradjon a lelki homályban, hanem ragyogjon fel őelőtte is Krisztus páratlan dicsősége. Ebben az esetben Fülöp volt az, aki által élő hitre jutott a messze földről érkezett vándor.

Ott van-e szívünkben a lélekmentés vágya? Használhatott-e az Úr az utóbbi időben, hogy valakinek a szívében világosság jöjjön létre? Imádkozzunk, hogy az Úr adja meg ezt számunkra!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Jn 17:20–23; Kulcsige: Jn 17:22 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

A Fiú kereszthalála visszahelyezte az embert az Édenben elvesztett jogaiba. Jézus halála az Atya kegyelmes akaratát valósította meg. Az ő útja nem e világból vezetett az Atya felé, hanem Isten felől az embervilág felé. Ez az ő páratlan kapcsolata az Atyával. Ebből következik a mi egymással való egységünk: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2:20–21).

Jézus napi programja megegyezett az Atyától rá osztott feladatokkal (Jn 5:19, Jn 8:29 stb.). Minket sem oldott fel ennek kötelezettsége alól. Az engedelmesség a lelki egészségünk, szolgálatunk alapja.