2017. november 4., szombat

DÉLELŐTT | 
Minden dicsérje, mert csak ő méltó

Igehely: Zsolt 148; Kulcsige: Zsolt 148:13 „Dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.¨

Az elmúlt napokban folyamatosan arra hívta fel figyelmünket Isten igéje, hogy az ember dolga Istennek dicsőséget adni. Egyedül ő az, kinek a fensége a föld és az ég felé emelkedik! Amikor Viktória királynő trónra került, az uralkodók szokása szerint elment, hogy meghallgassa a Messiás című oratóriumot. Azt tanácsolták neki udvarhölgyei, hogy ne álljon föl, amikor mások fölállnak a Halleluja-kórus hangjaira. Az énekkar kezdte énekelni a fenséges kórust, és az énekesek kiáltották: „Halleluja! Halleluja! Halleluja! Mert uralkodik az Úristen, a Mindenható!” Ekkor a királynő nagyon nehezen maradt ülve. Úgy tűnt, mintha fel kellene állnia, a királyok és királynők szokása ellenére is. Végül, amikor elérkeztek a kórus utolsó részéhez, ahol ujjongva hirdették a Királyok Királyát, a fiatal királynő hirtelen fölállt, és meghajtotta fejét, mintha le akarná venni koronáját, és oda akarná tenni az Úr Jézus lába elé. Hajoljunk meg mi is a Királyok Királya előtt, dicsérve őt minden nap!

Mikor dicsérted utoljára Istent? Miért dicsérheted most Istent? Mennyi időt szoktál eltölteni Isten dicséretével?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Tökéletes világosság a mennyei Jeruzsálemben

Igehely: Jel 21:22-27 „Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: Ézs 60,19-20 a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Ézs 60,3 Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. Ézs 60,11 A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. Ézs 52,1 ; Ez 44,9

Tegnapi elmélkedésünkben János apostol, mint szemtanú, számolt be Jézus Krisztus páratlan személyéről. János apostolnak megadatott az a különös kegyelem is, hogy betekinthetett bizonyos mértékben a mennyországba, ahol minden tökéletes, tiszta, fényes. Az igazi világosságot már úgy látja János, mint aki visszatért a dicsőségbe. Milyen csodálatos lesz majd ebbe a dicsőségbe belépni, és az Úrral lenni egy örökkévalóságon át! Ott lehetünk majd Jézussal, és a vérén megváltott szentekkel együtt. Viszont a mennyei Jeruzsálembe való belépésnek határozott feltételei vannak. Az ige világossá teszi előttünk, hogy semmi tisztátalan, utálatos, hazug, hamis dolog oda be nem jut.

Kérjük most életünkre az Úr megtisztító kegyelmét, hogy míg időnk van, a Bárány vére mossa meg és fehérítse meg életünket, hogy bemehessünk a kapukon a városba!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 10:16–23; Kulcsige: Mt 10:22 „És mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Feltevődik a kérdés, hogy miért üldözik sok helyen a keresztyéneket. Amikor a világ az erkölcsi rosszat választja, mint normális életmódot, akkor támadva érzi magát a keresztyének által. Miért? A keresztyének ragaszkodnak az Isten által felállított erkölcsi szabályokhoz. Férfi és nő közötti házasság, tisztaság a kapcsolatban, szentség a beszédben, szentség a viselkedésben, nemet mondani a kicsapongást előidéző dolgoknak. Amikor a világ látja a keresztyéneket ilyen viselkedési szabályok szerint élni, magukat rossznak érzik, vagy alacsonyabb rendűnek.