2017. október 12., csütörtök

DÉLELŐTT | 
„Hiszek az Igének!”

Igehely: ApCsel 24:10-21 Kulcsige: ApCsel 24:14a „Úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.”

„Áldott ige, üdvös ige, drága életige…” – énekeljük örömmel, buzgón gyülekezeteinkben. Valóban az! Aki üdvösséget nyert, annak áldott, kedves. Vezet az élet útjain, kiigazít, erőt nyújt, reményt ad, tanít, és sorolhatnánk. De mi van akkor, ha mások nem így gondolják? Ha nem így hiszik vagy egyenesen bosszantja őket, ahogy próbáljuk megélni a Biblia tanításait? Mi történik akkor, ha úgy járunk, mint a Bodnariu házaspár Norvégiában, vagy sokan mások, akiknek a hitük miatt nagy megpróbáltatásokat kell elszenvedniük? Jöhet a kísértés, hogy érdemes-e hinni és követni a Biblia utasításait? Pál apostol egész élete során azzal a ténnyel kellett szembenézzen, hogy lesznek, akik nem értik meg, akiket felbosszant az Ige és emiatt bántalmazni, üldözni, megverni, bebörtönözni vagy éppen megölni szeretnék. Egyik kihallgatása alkalmával Félix helytartó előtt mondja bátran, hogy: „hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében”. Micsoda példakép! Kövessük!

Szilágyi Zsigmond

DÉLUTÁN | 

A nappal fiai vagyunk

Igehely: 1Thessz 5:4-11 „Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Róm 13,12-14 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! Mert akik alszanak, éjjel alszanak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét. Ézs 59,17 ; Ef 6,13-17 Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. * Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.”

Jézus követőiként a nappal fiai vagyunk. A nappal fiai józanságban élnek, nem engedik át magukat valami kábító álomnak. Pál felszólít, hogy „ne is aludjunk, mint a többiek” (6.v.). A lelki alvásnak vannak jelei. Nincs hatással az ilyen emberre az ige, nincs átalakulás, a bűn megmarad az életében. Nagyon passzív, látja a romlást, de nem fáj, a szeretet meghidegül, nincs gyümölcstermő élet. Érzed-e, hogy Isten téged ébreszteni akar, és rajtad keresztül másokat is?

Megváltónk azt mondta, hogy az emberek azért szerették jobban a sötétséget, mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Aki bűnben él, elzárkózik, nincs forró vágy a szívében Isten jelenléte után, ritkázza, vagy kerüli a gyülekezetet. Lehet, te is rejtőzöl a „bokor” mögött, és vádolsz mást. Megmondod mindenkinek a hibáját. Jézus azért halt meg, hogy engem és téged kihívjon az ő világosságába, és életünk őszinte, áttetsző legyen. Lelki harcainkhoz vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, így várjuk vissza az Urat! „Istennek népe, készen légy, az Úr nagy napja jön feléd.” (HH 311)

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

A Biblia kétféle emberről beszél. Az egyik az, aki szereti és cselekszi a gonoszságot, a rosszat; a másik az, aki szereti és cselekszi az igazságot, a jót. Isten igazságosan fog ítélni majd az ítélet napján, és mindenkinek megfizet cselekedetei szerint (Róm 2:6). Viszont addig, ameddig a földi életünk vagy a kegyelmi idő tart, jóságos velünk. Ő ad napsütést és esőt jókra is, és gonoszokra is. Ha ma reggel fel tudtál kelni, az is az Ő jóságának köszönhető. Isten jósága minden embert megtérésre ösztönöz. Sajnos, nem mindenki veszi észre Isten jóságát.