2017. október 25., szerda

DÉLELŐTT | 
A Fiú hirdette az üdvösséget

Igehely: Zsid 2:1-4; Kulcsige: Zsid 2:3a „Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?”

Az Úr Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy az Atyát bemutassa az embereknek. Amikor elkezdte a nyílt szolgálatát, ezt mondta a hallgatóknak: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1:15). Az Úr Jézus Krisztus megjelenése az üdvösség megjelenését hirdette. Az emberiség állapota szomorú és reménytelen volt. A lelki sötétségben azonban egy csodálatos fény ragyogott fel, amikor Jézus Krisztus megjelent. Az Isten országa elérhetővé vált a bűnös ember számára!

Az evangélium jelentése: jó hír. Az ember irgalmat, kegyelmet és bűnbocsánatot nyerhet Istentől. Isten kész megbocsátani az embernek minden bűnét, és kész örök életet ajándékozni annak, aki kész megtérni bűnös életétől Istenhez. Örömüzenet ez ma is ebben a világban, és ez a lehetőség ma is él. Az evangélium hirdettetik nyíltan és szabadon, és boldog az az ember, aki ezt komolyan veszi, és enged Isten hívásának.

Mi az üdvösség jelentése? Mi az üdvösség alapja? Mi az üdvösség eredménye egy ember életében?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Krisztushoz hasonlóvá lenni

Igehely: Róm 8:28-30 „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. * Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. Kol 1,18 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.”

A megváltás aranyláncának is nevezhetjük a fenti igeszakaszban foglalt gondolatsort: elhívott, elrendelt, megigazított, megdicsőített. Pál apostol a rómaiakhoz írt levél 8. részében a keresztyén emberek szabadságáról ír. Főként azt hangsúlyozza, hogy akik Krisztus Jézusban vannak, azok ellen semmi kárhoztató ítélet nincs. Mekkora áldás ez, és milyen csodálatos kegyelmi állapot! A 28. vers a Biblia egyik legismertebb igeverse, szeretjük is idézni olyankor, ha valami kellemetlen külső körülmény adódik. De nem mindig tudjuk azt könnyen elfogadni, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja. Hogyan válik a javunkra egy betegség, ami életünk végéig elkísér, ami ráadásul nagy fájdalmakkal is jár; egy maradandó testi fogyatékosság, vagy igazságtalan bánásmód a környezet részéről, és még sokáig sorolhatnánk az életből kiragadott példákat. Akik Istent szeretik, azokkal Istennek egy csodálatos terve van: Krisztushoz hasonlóvá lenni. Az út, a módszerek, Isten bánásmódja velünk nem mindig könnyű, és nem is mindig érthető számunkra.

Formálhatott-e téged az Úr az utóbbi időben, vagy éppen a mai napon?

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.