2017. szeptember 23., szombat

DÉLELŐTT | 
Mind leborulni Jézus előtt

Igehely: Mt 14:22-33; Kulcsige: Mt 14:33 „A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!” 

Csodák láncolata áll előttünk ebben a rövid történetben. Jézus jár a vízen, aztán Péter is. Jézus kimenti Pétert, és amint beszálltak a hajóba, elült a vihar. Erre mindenki egy emberként leborul Jézus előtt. Ezek közül melyik volt a legnagyobb csoda? Úgy gondolom, hogy az utolsó. A Szentlélek csodája volt a felismerés, és az ezt követő imádat. A hányatott kis tanítványi közösség térden állva vallja meg Urát és hitét. Ez volt a legnagyobb csoda, a főcsoda a mellékcsodák között. A többi természetfeletti jelenség ennek csak bevezetője volt, és csak azért történt, hogy elvezessék őket a csodák csúcsára, hogy felismerjék a Mesterben a csodákat cselekvő Istent. Eljutottál-e már erre a felismerésre? Megtörtént-e már benned az újjászületés csodája? Lehet, hogy éltél már át csodákat, de vajon nem álltál-e meg a csodák előszobájában? Jézus jelenlétében meghajolni örökkévaló csoda. A tanítványok leborulását az tette különlegessé, amit éreztek, gondoltak és mondtak. Most, amikor imádkozni fogsz, mit érzel, mit gondolsz, és mit mondasz?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Újíts meg bennünket!

Nemrég megkérdeztem egy idős testvérnőt, miért mondták az ébredéskor egyes személyekre, hogy „megújult lelkipásztor”, vagy „megújult gyülekezet”? – Azért, fiam – hangzott a válasz –, mert akik megtértünk, elközömbösödhetünk. Meg kellett újulni az Úr iránti szeretetben, engedelmességben, a szolgálatban. Nem kell „nagy bűnökben” élnünk, elég, ha gépiesen, megszokásból gyakoroljuk a lelki életet. Az igeolvasás már nem édes a lelkünknek, az istentiszteletben sok hibát lelünk, lelki szárazsággal megyünk imaházba, sokszor úgy is jövünk haza. Nincs lelki étvágy. Az első szeretet tüze kialudt a szívünkben. Emlékezzünk a buzgóságra, ami volt bennünk, amikor megtértünk! Milyen természetes volt a bűnvallás, őszinte imádkozás, a ragaszkodás a testvérekhez! A gyülekezetben nem kimerítő programok voltak, hanem megelevenítő istentiszteletek. Nem kellene felkiáltanunk, hogy az Úr tegyen újjá minket? Elrégiesedtünk! Túl sok bennünk a testi, egyre kevesebb a lelki. A megváltottak nem tudnak beletörődni az ilyen állapotba. Feltör belőlük a vágy az Úr után, a több után. Ilyen vággyal imádkozzuk ma: „újíts meg minket!”

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Ruth 3:8–15 Kulcsige: Ruth 3:10 „Ekkor azt mondta Bóáz: «Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.»”

Ruth hű­sé­ge el­ső­sor­ban abban mu­tat­ko­zott meg, hogy maga mö­gött hagy­ta régi éle­tét, csa­lád­ját, bál­vá­nya­it, is­te­ne­it, szo­ká­sa­it. El­in­dult az is­me­ret­len­be, hű­sé­get ígért Naó­mi­nak és Naómi Is­te­né­nek. Alá­zat­tal el­fo­gad­ta anyó­sa ta­ná­csa­it. Alá­ren­del­te magát az Is­ten­től ka­pott tör­vé­nyek­nek. Két fon­tos dol­got fi­gyel­he­tünk meg a vi­sel­ke­dé­sé­vel kap­cso­lat­ban: 1. Ruth az ak­ko­ri szo­ká­sok sze­rint járt el, me­lyek közül a leg­több ma már ne­he­zen ért­he­tő. Ezért hiba lenne a mai, er­köl­csi­leg rom­lott világ torz szem­üve­gén át nézni a tet­tét. 2.