2018. április 30., hétfő

DÉLELŐTT | 
Példaértékű munkásélet

Igehely: Jn 5:1-17; Kulcsige: Jn 5:17 „Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”

Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” A harmincnyolc éve beteg embernek nagy szüksége volt a segítségre. Jézus meglátta a szükségben levőt és cselekedett. Sok évvel ezelőtt egy hideg őszi estén siettem a gyülekezetbe. Útközben szinte belebotlottam egy földön fekvő részeg emberbe. Beláttam, hogy ennek az embernek szüksége van segítségre, de rövid töprengés után mégis továbbmentem, hiszen egyedül úgysem bírtam volna vele, a gyülekezetből meg elkéstem volna. Az alkalom alatt már elkezdett furdalni a lelkiismeret. Mivel másnap sem hagyott nyugton, ezért érdeklődni kezdtem hogyléte felől. Jézus kész volt munkálkodni a zsidók nemtetszése ellenére is, hisz neki fontosabb volt az ember, mint a szombat, nekem pedig fontosabb volt a gyülekezeti alkalom, mint az ember. Mi késztette Jézust, hogy munkálkodjon? A 17. vers alapján elmondhatjuk, hogy az Atyától látott jó példa ösztönözte őt. A jól elvégzett munka pedig éltette (Jn 4:34) és örült, mert a munkájával dicsőséget szerzett Istennek (Jn 17:4). Példa vagy mások számára? Munkád Isten dicsőségét szolgálja? Kész vagy munkálkodni Isten nevében szokatlan helyzetben is?

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

A tökéletes próbakő

Igehely: 1Kor 13:1-3

A hívő életnek vannak próbakövei, amelyek által megmérettetünk. Ahogy vizsgázunk egy-egy élethelyzetben, próbában, az minősít bennünket. A hívő életünket minősítik szavaink, életvitelünk, gondolkodásmódunk, döntéseink, választásaink. Krisztusi életünk hitelét erősítik vagy rombolják megnyilvánulásaink, és az, ahogyan berendezkedünk erre a földi életre. Azok az értékek, amiket képviselünk, elárulják valódi énünket, személyünket.

Igénk a szeretet próbaköveit tárja elénk három vonatkozásban. Az első a beszédünk. Még angyalok nyelvén is szólhat valaki, de szeretet nélkül semmit nem ér. Szavaink akkor hitelesek, ha mögöttük valóban önzetlen, isteni szeretet van. A második az ismeret és a hit. Nagyon fontosak, de az ismeretnek és hitnek párosulnia kell a krisztusi szeretettel. A harmadik az áldozathozatal és adakozás, amelyek nélkülözhetetlenek a hívő életben. Ezek hitelét és értékét is az önzetlen szeretet adja. Isten Igéje azt mondja, hogy az Isten szeretete a szívünkbe áradt a nekünk adatott Szentlélek által. Ebben a szeretetben növekedjünk, és éljük meg naponta a gyakorlatban!

A szeretet megélése hogyan működik a gyakorlati életedben? Milyen lenne a minősítésed?

Kelemen Szabolcs

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”

Jó ne­ve­lés­ben ré­sze­sült. Szü­lei a nemes dol­gok­ra ne­vel­ték, és ez sokat szá­mít. Egy sötét, bűnös vi­lág­ban fon­tos az a fény, amit elénk tar­ta­nak azért, hogy bol­do­gul­junk. Ér­té­kel­jük ezt!

Hosszan ural­ko­dott. 25 év – egy ne­gyed­szá­zad. Sok min­dent vég­hez­vi­he­tett. El­kez­dett va­la­mit, és volt ideje meg­fi­gyel­ni a kö­vet­kez­mé­nye­ket. Hosszú­tá­von kell nézni az éle­tet: a föl­dit az örök­ké­va­ló­ság szem­pont­já­ból.