2018. április 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Élő reménység

Igehely: 1Pt 1:3–7; Kulcsige: 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”

Élő reménységünk van arra, hogy minden elképzelést felülmúló világnak leszünk a részesei az utolsó napon. Az Úr Jézus, aki meghalt és feltámadt, elment, hogy a mennyben készítsen otthont nekünk. Ez az otthon nem fog elmúlni, nincsen benne semmilyen hiba, és olyan szép, mint egy csokor virág – azzal a különbséggel, hogy nem hervad el, szépsége nem halványul meg: örökké tart.

Élő reménységünk van arról is, hogy nem fogjuk elszalasztani ezt a csodálatos új világot. Isten hatalma őriz minket egészen addig, amíg ez a világ nyilvánvaló lesz, és odaköltözhetünk. Ha magunkra tekintünk, elszomorodunk, mert különféle kísértések akarnak gáncsolni, hogy reménységünket elveszítsük. De még ezek is azért vannak, hogy Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitünk dicséretesnek, dicsőségesnek és tisztességesnek bizonyuljon azon a napon – hogy üdvösséget nyerjünk, és reménységünk beteljesedjen.

Hadd töltsön el Isten iránti magasztalás az Ő irgalmáért, és adj ennek hangot ma, amikor imádkozol. Vizsgáld meg, hogy mi a hangsúlyosabb életedben: a kísértés okozta szomorúság vagy az élő reménységből fakadó öröm?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

Ami számít

Igehely: Gal 6:14–18

Az élet szinte minden területén az a siker kulcsa, hogy megragadjuk a lényegeset, és minden mást alárendeljünk ennek. A technika vívmányai akkor átütőek, ha roppant hatékonyak. A tudományos, egészségügyi, üzleti stb. világban azok a sikeresek, akik pontosan azonosítják azt, amiben a legjobbnak kell lenniük. Mennyivel inkább igaz ez a lelki életben!

A keresztyénség lényege Krisztus kereszthalála és feltámadása. A legszebb énekeink ezt éneklik meg, – de a történelmi eseménynél többet mondanak el lényegre törő tömörséggel: a változást, amit az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása eredményez a hívő életében.

Az Úr Jézus követése azt jelenti, hogy mi is vele együtt felvesszük a keresztet. Ennek a kereszthordozásnak maradandó nyomai vannak, ami arról szól, hogy nyilvánvaló a világnak való meghalásunk és új életben járásunk.

Isten ítélőszéke előtt egy dolog fog számítani: aki új teremtés, azt Isten békessége és irgalmassága fogadja, és Isten népéhez sorolják majd.

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:62–66; Kulcsige: Mt 27:63–64 „És így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”

Elolvasva ezt az igét egy furcsa kérdés fogalmazódott meg bennem: Miért kell félni attól, ami amúgy sem következhetik be? Legalábbis az ő hitük (hitetlenségük) szerint. Talán észbe kaptak, hogy amit Jézus addig mondott, az mind beteljesedett? Vagy rájöttek – a százados vallomását hallva – hogy bizony ez az ember Isten Fia volt? Nem tudom, mi történt, de az igazságon kívül bármit szívesen meghallottak, elfogadtak. Beigazolódott rajtuk Jézus szava: „Ti az ördög atyától valók vagytok.”