2018. december 11., kedd

DÉLELŐTT | 
Ne maradjatok ki a tennivalóból!

Igehely: 4Móz 32:1-24; Kulcsige: 4Móz 32:6 „Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!”

Rúben és Gád fiai Mózes jóindulatáért folyamodtak. Nekik sok jószáguk volt, és mivel Jazér és Gileád földje jószágtartásra igen alkalmas hely volt, ezt igényelték örökségül. Kérték Mózest, hogy ne vigye őket át a Jordánon. Nem derül ki a bibliai szövegből, hogy amikor ezt a vágyukat elmondták, valóban mi volt a szívükben, de Mózes negatívan értelmezte a kérésüket. Ezért hangzott a számon kérő kérdés: „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!” Mózes értelmezése szerint viselkedésük azt fogja előidézni, mint annak idején a tíz kém vallomása, akik félelmet és meghátrálást keltettek szavaikkal.

Nagyon beszédes, hogy Rúben és Gád törzsének tagjai nemcsak azt ígérték, hogy testvéreik oldalán harcolnak, hanem azt is, hogy ők fognak a csatában elől menni. Nem gyávaság vagy kényelemszeretet jellemzi őket, hanem az igazi testvérszeretet, amely kész az áldozatra. Nem tudni bizonyosan, hogy ezt eleve így is gondolták, vagy csak Mózes határozott fellépése okozta a változást, de készek voltak erre az ígéretre megesküdni, és majd teljesítették fogadalmukat.

Te mit teszel, amikor testvéreid harcba vonulnak? Élen jársz, vagy kimaradsz a tennivalókból?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Ímhol jön a Vőlegény!

Igehely: Mt 25:1-13

Igen hasznos időnként újra elolvasni J. F. Lövgren: És lámpásaik kialusznak című könyvét. Ez a megragadó, és egyúttal nagyon elgondolkodtató történet talán sohasem volt aktuálisabb, mint napjainkban. Éles határvonalat húz az igazi keresztyének és a vallásoskodó emberek hitélete között, és ezzel az olvasót is lelki-szellemi állapotának felülvizsgálatára indítja. A könyv központi alakja nem szűnik meg figyelmeztetni saját gyülekezetét, hogy elkerüljék a „balga szüzek” sorsát: „Egyházunk fája tele van száraz ágakkal. Ismert bűnök gátlás nélkül burjánzanak. A világiasság és a névleges keresztyénség gyors ütemben terjed.” De nemcsak az egyén, hanem a gyülekezeti közösség, illetve vezetőség felelősségét is hangsúlyozza, „mert az idő közel van!”

A különbség válságidőben mutatkozik meg. Éjfélkor, amikor a kiáltás felhangzott, akkor derült ki, hogy ki készült fel erre az eseményre. Akkor kérni, futkározni már késő! Akik készen voltak, bementek a menyegzőre, és azután bezárták az ajtót. Ember sohasem hallott súlyosabb és fájóbb szavakat, mint a balga szüzek: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Hogy várod e kiáltást: „Ímhol jön a Vőlegény!”

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.