2018. december 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Kincshordozó edény: Isten dicsőségére

Igehely: 2Kor 4:5-14; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”

Krisztus Jézus az, aki minket elhívott a megtérésre, és megbízott, hogy mint törékeny cserépedények vigyük az evangéliumot az embereknek. Ezt bízta ránk, mint szolgálatot és szolgaként kell végezzük feladatainkat. Jézus Krisztus gyújtott fényt a szívünkben, hogy meglássuk Isten csodálatos dicsőségét az Ő arcán. Nagy kincs az Isten ereje, és mivel cserépedényben van, nagyon kell vigyáznunk, hogy az edény ép maradjon. Sátán kétségbe akar ejteni, amikor teheti, üldöz minket, szorongat. De a mi Urunk nem hagy védelem nélkül soha. Ha testünkben hordozzuk az Ő halálát, láthatóvá lesz az Ő élete bennünk. Mivel nagyon gyűlöl minket a gonosz, Jézus annál jobban vigyáz ránk. Hiszünk az Ő erejében, az Ő oltalmában? Védő szárnyai alatt jó nekünk, ott vagyunk biztonságban. Megígérte, hogy megtart bennünket az Ő eljöveteléig, és együtt akar minket maga elé állítani.

Várjuk Urunk dicső jöttödet!

Veress Bálint

DÉLUTÁN | 

Sokan hivatalosak és kevesen választottak

Igehely: Mt 22:1-14

A példázat azokról szól, akik elutasítják Isten országába a meghívást. Amikor a király személyét mutatja be, lényegében Istenről beszél, aki Fia ünnepélyére hívja népét. Nagyon hangsúlyos ebben a történetben: kész minden, jöjjetek a menyegzőre. Isten elkészített mindent, az embernek semmiért sem kell megdolgoznia, csak a hívást kellene elfogadnia és részesülnie abból a jóból, ami a menyegző által adatik. Itt a fájdalmas válasz viszont, az ember részéről: de azok nem törődtek vele, mások a meghívást átadó szolgákat is megölték. Közömbösség és ellenséges megnyilvánulás. Ma is ez sorvasztja legjobban az Úr ügyét, de ez ítéletet von maga után, ezért ne maradj ebben az állapotban.

A példázat arról is beszél, hogy olyanok is kapnak meghívást, akik egyáltalán nem méltók arra, hogy részt vegyenek a menyegzőn, mégis ott vannak, mert a gazda megbízásából begyűjtettek a szolgák által. Egy feltétel mégis volt, fel kellett venni a menyegzői ruhát a belépéskor. Aki ezt elmulasztotta, az ki lett utasítva a menyegzőről, mivel semmibe vette a gazda személyét és az alkalom fontosságát. Ebből a mozzanatból az a figyelmeztetés, hogy aki méltatlan létére meghívást kap a menyegzőre, de azt hiszi, hogy ez semmire sem kötelezi, az nagyot téved.

Budai Lajos

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.