2018. február 10., szombat

DÉLELŐTT | 
Nem mindenhol fogadnak minket szívesen

Igehely: Lk 9:1-11; Kulcsige: Lk 9:5 „Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük.”

Nem nagyobb a szolga az uránál (Jn 15:20). Jézus ebben is előttünk járt, hiszen saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt (Jn 1:11). Ez bizonyos értelemben természetes, mert az emberek jobban szerették (szeretik) a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak (Jn 3:19).

Amikor ilyen elutasításban van részünk, mint Isten országának hirdetői, azt a megerősítő jelzést kapjuk, hogy mi itt idegenek vagyunk. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül (Fil 3:20).

Jézus felkészítette tanítványait az ilyen helyzetekre, hogy ne kudarcnak éljék meg, hanem ugródeszkaként a további buzgó szolgálatra nézve. Mert nem mindenkié a hit (2Thessz 3:2), mondja Pál apostol, de mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a hitre jutáshoz. Legyen befogadó lelkületünk, mert ez jutalommal jár.

Hogyan éled meg azt, amikor a hited miatt elutasítanak?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

A bölcsesség útja

Igehely: Péld 9:1-10

A bölcsességet nagy kincsnek tartják az emberek, de nem mindenki hajlandó áldozni annak megtalálásáért. Aki keresi is nem biztos, hogy jó helyen, jó módszerrel teszi. A bölcsességnek is van kezdete. A minimális szint az Úrnak félelme és a Szentnek megismerése. Ezek fényében érdemes az élet többi dolgát lemérni. Ezekhez az értékekhez képest aztán az eddig oly kedves és értékes dolgok kárnak és szemétnek vannak ítélve.

A bölcsesség útján járni is kell. Nem elég tudni, hogy létezik, nem segít rajtam, ha más jár rajta. Ez az én utam is kell legyen. Kezdődik ott, mikor elhatározom: eddig volt, ahogy volt, de most elhagyom az együgyűséget és az értelem útján járok.

Lesznek csúfolódók is, akik észreveszik, már nem járok a többség útján. De az Isten szerint bölcs ember felismeri ezt, elviseli a sérelmet és nem adja fel: látja a láthatatlant, elszenved egy kevés kellemetlenséget, csakhogy megismerhesse teljesen a Szentet.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”

Jó ne­ve­lés­ben ré­sze­sült. Szü­lei a nemes dol­gok­ra ne­vel­ték, és ez sokat szá­mít. Egy sötét, bűnös vi­lág­ban fon­tos az a fény, amit elénk tar­ta­nak azért, hogy bol­do­gul­junk. Ér­té­kel­jük ezt!

Hosszan ural­ko­dott. 25 év – egy ne­gyed­szá­zad. Sok min­dent vég­hez­vi­he­tett. El­kez­dett va­la­mit, és volt ideje meg­fi­gyel­ni a kö­vet­kez­mé­nye­ket. Hosszú­tá­von kell nézni az éle­tet: a föl­dit az örök­ké­va­ló­ság szem­pont­já­ból.