2018. február 22., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A hitetlenség a legfájóbb Jézusnak

Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:41 „ Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!”

Vannak olyan Istennel átélt élményeink, amelyekről azt mondjuk, hogy bár sose lenne vége. Ezt az érzést élte át Péter, Jakab és János a megdicsőülés hegyén: „Jó nékünk itt lenni...” De nem lehet mindig a hegyen maradni, le kell onnan szállni, és az emberek közé kell menni. Miért? Mert az embereknek szükségük van Jézusra. Amikor Jézus lejött a hegyről, már várta őt a sokaság, várta egy édesapa, akinek a fia nagyon beteg volt. Bár kért segítséget a tanítványoktól, de azok nem tudtak rajta segíteni. Jézus látszólag nem az apa kérésére válaszol, hanem a hallgatósághoz intézi kemény szavait. Hitetlen nemzedéknek nevezi őket, akiket nem győz meg a sok csoda, amit Jézus szemük láttára már eddig is tett. Márk evangélista beszámolt arról is, ahogy válaszolt az apa Jézus szavára: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9:24) Az ilyen hitetlenség miatt nem haragudott Jézus, hiszen a magunk erejéből képtelenek vagyunk hinni, szükségünk van Isten hitet ajándékozó kegyelmére. Viszont arra haragszik Isten és számon kéri, mikor valaki nem hagyja, hogy meggyőzessen. Milyen a te Isten-hited?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Könyörgés bűnbocsánatért

Igehely: Dán 9:17-19

Dániel a mindenható, erős Istenhez fordul könyörgésével, aki képes helyreállítani Izráelt. Ha Isten megengedi Izráel visszatérését, a templom és Jeruzsálem helyreállítását, ez önmagáért az Úrért fog történni. Dániel alázatos könyörgése így hangzik: „ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk”. Isten nem azért válaszol a kéréseinkre, akik mi vagyunk, hanem azért, aki Ő.

A szentély Istennek az emberrel való találkozási helye és az áldozatok bemutatásának a helye. Dániel ennek a helyreállítását óhajtja. Az imákra való válasz Isten nagy irgalmából származik: „mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket”. Az ilyen ima tetszik Istennek. A kegyelem ajtaja tágra nyílik azok előtt, akik bíznak az irgalom alapelvében. A meghallgatásért, a bűnbocsánatért és a késedelem nélküli cselekvésért könyörög Dániel, és Isten tekintélyére hivatkozik ezekkel a szavakkal: „a te nevedről nevezték el városodat és népedet”. A szabadulás Isten nevében és az Ő dicsőségére fog történni a bűnbocsánat elnyerése után.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.