2018. január 19., péntek

DÉLELŐTT | 
Van tetteinknek igei alapja?

Igehely: Lk 6:1-5; Kulcsige: Lk 6:3 „Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak?”

Napjainkban is tapasztalható nézetkülönbség arról, hogy hogyan kell viszonyulnunk az ószövetségi törvényhez. Mai igénkben arról olvastunk, hogy tovább folyt a vita Jézus és ellenfelei között Jézusnak a törvényhez való viszonyáról: ezúttal a szombat megtartása felől.

Botránkozást nem az okozott, hogy a tanítványok gabonaföldön áthaladva ettek a termésből: Izráelben ez, mint a törzsi birtokrendszer érvényét erősítő szabály fennállt: mindenki ehetett bármely föld terméséből, ha áthaladt rajta, csak magával nem vihetett belőle. A szombatot azzal szegték meg az általános felfogás szerint a tanítványok, hogy a letépés és a kimorzsolás szombaton meg nem engedett munkát jelentett. A Mester beszédes történeti példával válaszolt: szavaiban az is benne van, hogy tanítványai Dávidhoz hasonlóan sajátos isteni küldetésben járnak, Jézus küldetésében, akinek éppen ezért mindent alája vetett az Atya, a törvényt is, benne a szombattörvényt is.

Hogyan viszonyulsz Isten törvényeihez? Gépiesen akarod betölteni Isten igéjét, vagy megértve a Biblia üzenetét akarsz a Szentírás szerint élni?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Boldogság a megpróbáltatásokban

Igehely: Zsolt 84:5-10

Sokszor olvasunk a Bibliában arról, hogy kik a boldogok. Mai igénk háromféle emberről mondja ezt. Aki szereti az Úr házát, annyira, hogy szinte ott lakik, s nem fogy el ajkáról a dicsérő ének. Az is boldog, aki nem a maga erejében bízik, hanem az Úréban, s az is, akinek az esze folyton az Úr utain jár. De mit keres ugyanebben a zsoltárban a Siralom völgye? Az is a boldogsághoz tartozik? Nem. A siralom völgye, a sivatag, az élet nehezebb szakaszai nem teszik boldoggá az embert – képmutató, aki ezt állítja. A Zsoltáros szerint azonban a boldog ember a próbák során is boldog marad, sőt, mások számára áldás forrásává válik, amikor nehéz útszakaszon kell haladnia. Mindannyiunk életében vannak nehezebb utak is. A boldog ember nem csak kibírja valahogy a nehéz útszakaszokat, hanem mások számára is járhatóvá teszi azt: források völgyévé, ami előtte siralom völgye volt. Testvérem, ha téged figyel valaki életed nehezebb óráiban – megbátorodik, vagy még jobban kétségbe esik? „Adj új erőt, Urunk...”

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.