2018. január 20., szombat

DÉLELŐTT | 
Jót tenni mindig szabad

Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:9 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?”

Mai igénk nem idői, hanem tárgyi kapcsolatban áll a tegnapival (nem ugyanazon a szombaton történt, mint amaz). A zsinagógában a sorvadt kezű beteg láttán a farizeusok és írástudók – ismerve Jézust – előre számoltak azzal, hogy a szombat ellenére gyógyítani fog, és ezzel az ő felfogásuk szerint megszegi a szombattörvényt.

Jézus Krisztus tisztában volt gondolataikkal. Érdemes megfigyelnünk, hogy a gyógyítást megelőzően feltett kérdése élesen világít bele a farizeusi kegyesség sivárságába. A farizeusoknak ugyanis eszükbe sem jutott, hogy akinek megvan az ereje és lehetősége a másik emberen való segítésre, és pusztán a szombat miatt nem segít, az nem megszentelte, hanem kegyetlen kegyességével megszentségtelenítette a szombatot. Nem csoda, ha erre a hihetetlenül tiszta, találó, de éles diagnózisra Jézus ellenfelei eszüket veszítették, és a józan érvek helyett az erőszak útjára igyekeztek lépni: akit képtelenek voltak meggyőzni, azt el akarták tenni láb alól.

Mi fontosabb számodra: vallási előírások merev betartása, vagy segíteni a bajba jutottakon? Milyen jót tehetnél másokkal a mai nap folyamán?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Mindenki forrása

Igehely: Zsolt 87

Sion hegye, Isten városa, Egyiptom, Babilónia, Filisztea, Tírus, Etiópia – a Zsoltáros számára ez jelentette az ismert világot. Mi tudnánk még folytatni a listát, sokáig. Töredezett világban élünk: mindenkinek van egy kis sarka, élettere ezen a nagy bolygón, amit nekünk formált a Teremtő. Visszatetsző, amikor valaki azt képzeli – netán el is mondja, hogy országa, vagy éppen személye körül forog a világ; hogy hozzá kell másoknak igazodni (ha jót akarnak). Természetesen hatalmasat nevetünk az ilyeneken.

Egészen más a helyzet, ha Isten mondja ezt valamiről. Isten városa, Sion lehet kicsiny, eltörpülhet Egyiptom és Babilónia mellett – valahogy mégis ott van a szülőhazája a népeknek (6). Valahogy onnan táplálkoznak mindannyian: „minden forrásom belőled fakad” - éneklik az ószövetségi bizonyságtevők. Nekünk is van miről énekelni. Énekeljünk mi is! Például ezeket: „... e forrás ered Golgotán... Egy forrás van, mely bűntől megtisztít...” Csak egy forrás – s ez mindenki forrása.

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:14-28 Kulcsige: 2Krón 34:21a „Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve!”

Jó­si­ás szem­be­sül az Úr há­zá­ban ta­lált tör­vény­könyv ki­je­len­té­se­i­vel, igé­i­vel és ez arra kész­tet­te, hogy meg­szag­gas­sa ru­há­it. Rá­ne­he­ze­dett az elő­de­i­től örö­költ hi­á­ba­va­ló­sá­gok súlya és ez bűn­bá­nat­ra kész­tet­te. Nem ér­tet­te tel­jes egé­szé­ben az Is­te­ni üze­ne­tet, de azzal tisz­tá­ban volt, hogy nin­cse­nek rend­jén a dol­gok és ebből nagy baj lesz. Tudni akar­ta Isten üze­ne­tét és ez az alá­za­tos ma­ga­tar­tás, menti meg őt és a népet a kö­ze­le­dő ve­szély­től. Isten az alá­za­tos és tö­re­del­mes szí­vet nem veti meg.