2018. július 2., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ne csak a feleslegből!

Igehely: Lk 21:1-4; Kulcsige: Lk 21:3 „És így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.”

Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a mi javainkkal! Ebben a történetben emberi megítélés szerint az özvegyasszony adománya nem nagy anyagi értékkel bírt. De Jézus túllát az emberi megítélésen és az anyagi áldozat lelki értékét nézi, amiben a szív indíttatása a legfontosabb. Ő nem a látszat szerint ítél, hanem a szív állapota alapján. Ezen a napon úgy életvitelünkkel, mint az anyagi javainkból ne a felesleggel szolgáljunk Isten és embertársaink felé, hanem legyünk áldozatkészek is, ha kell. Helyes az, ha céltudatosan élünk és gazdálkodunk javainkkal, de a lista elejére Istent tegyük, és ne ragaszkodjunk görcsösen a saját terveinkhez. A sátán könnyen elhiteti velünk, hogy nem sikerülnek a terveink, ha más célokra adjuk pénzünket. De ha Isten ezt kéri tőlünk, tegyük örömmel, mert Ő tudja, mire van szükségünk, megígérte, hogy kirendeli, ezért bízzunk Benne és ne csak a felesleget adjuk az Úrnak.

Tóth József

DÉLUTÁN | 

Örüljetek és ujjongjatok

Igehely: Lk 6: 22-23

Az Úr Jézusnak ezt a kijelentését egyáltalán nem értheti meg egy megtéretlen és újjá nem született ember. Hogy éppen akkor kellene örülnöm, amikor a legtöbb szenvedés, szégyen, külső baj ér engem vagy szeretteimet?!

A titok nyitja, hogy ezt Jézus a tanítványainak mondja. Ha az Őt követők közé tartozom, és egyre mélyülő szeretetkapcsolatom van Vele, akkor megértem a dolgok lényegét: a hangsúly nem azon van, hogy mi lesz velem, mennyi baj szakad rám, hanem hogy mindezt vállalom az Emberfiáért, mivelhogy megértettem, hogy Ő mindent vállalt értem. Pál apostol szerint nagy kegyelem az, ha valaki szenvedhet Jézusért (Fil 1:29).

Jézus mindig választás elé állít minket: Őérte mindent vagy semmit.

Mennyit ér neked Jézus? Mennyire szereted Őt? Itt nem nagy szavak kellenek, hanem egy tudatos belső döntés a Szentlélek által: Jézus, Téged akarlak, bármi is ér engem Teérted. Aki ezt ki meri próbálni, az szent és elvehetetlen örömben részesül, és az Úr napján mennyei jutalomban.

Bányai István

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Em­lék­szem, kö­rül­be­lül 10 éves le­het­tem, ami­kor édes­apám el­vitt Erőss Zsolt elő­adá­sá­ra. Az­előtt is hal­lot­tam a magas he­gyek­ről, a Hi­ma­lá­já­ról, hogy mi­lyen nehéz azok­ba a ma­gas­sá­gok­ba fel­jut­ni. De ami­kor az ő be­szá­mo­ló­ját hall­gat­tam, lát­tam a ké­pe­ket és a vi­de­ó­kat, ame­lye­ket ké­szí­tett, akkor job­ban meg­ér­tet­tem, hogy mivel is jár egy ilyen ex­pe­dí­ció. Hi­szen ta­lál­koz­tam va­la­ki­vel, aki­nek már si­ke­rült el­jut­ni a Föld leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Ha­son­ló dolog tör­té­nik, ami­kor Is­ten­nel ta­lál­ko­zunk. Mi nem tud­juk, hogy mit je­lent iga­zán Is­ten­nek tet­sző­en élni.