2018. június 30., szombat

DÉLELŐTT | 
Mindezek vége: a szomjúhozók megelégíttetnek

Igehely: Jel 21:6-7; Kulcsige: Jel 21:6 „És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”

A heti elmélkedések fő gondolata az Isten utáni vágyakozás volt. Megírása közben sok drága és értékes gondolatot adott nekem az Úr. A végéhez érve, magamnak is felteszem a kérdést: mi az, ami ennek a gondolatnak a lényege? Rájöttem, hogy nem az, amit mi teszünk annak érdekében, hogy kapcsolatunk legyen az Istennel, hanem amit Ő tesz annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson. Ő az, aki az Őt kereső szomjas lelket megelégíti, méghozzá az élet vizével és ingyen. Az élő víz gondolata végigvonul az egész Szentíráson. Ahogy testünk funkciói nagyban függ a víztől, a lelki életünk ugyanúgy függ az élet vizétől. Tudományosan kimutatott, hogy az emberek 75 %-a krónikusan dehidratált, ami ennél szomorúbb, hogy ez lelkileg még inkább igaz. Jézus Krisztus az élő víz forrása, és önmagát kínálja fel ma is mindazoknak, akik lelkileg szomjúhozzák Őt. Azt ígéri, hogy aki szomjúhozik, azt Ő megelégíti. Tapasztaltad-e már ezt személyesen? Ha igen, légy hálás érte, ha nem, fogadd el, és ne halj meg szomjan a forrás mellett!

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Védekezés az Ember Fia előtt

Igehely: Mt 25:31-46

Hogyan tudnánk védekezni az Ember Fia előtt, mikor eljön az Ő dicsőségében és vele az angyalok, a mennyei lények mind. Mit tudok felhozni védelmem jeléül, ha csak azt, ami történt a Golgotán. Mit tudok én felhozni, én, aki a kicsik, a kevesek közzé tartozom. Azt, amit Tőle kaptam, igyekeztem kamatoztatni, de talán nem úgy alakult az életem, ahogyan szerettem volna. És nem azt sikerült kihoznom magamból, amit akartam volna. De Ő velem volt, és megáldotta a keveset, a kegyelemben részesített. „Jól vagyon, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután.” (ApCsel 25:21)

Ha segítettem egyiknek a legkisebbek közül: beteg, ügyefogyott, értelmi fogyatékos, tolószékben közlekedő, drogadag után áhítozó, szerencsétlen metrólépcsőn kéregetőn, közöttük missziós lelkipásztornak, és még sorolhatnám, ha csak egynek is segítettem ezek közül, Jézusnak segítettem, és az Ő országa építésének.

Ó milyen csodálatos, és nagyszerű dolog ott állni a jobb oldali közösségben, akiknek szól majd a kegyelmi szó: „Jöjjetek Atyám áldottai…” és legyek egy azok közül, aki őszintén megalázva magát, elmondom: „Atyám mikor tettem, amit nékem felsoroltál Mesterem?”

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.