2018. május 19., szombat

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek megelevenítő

Igehely: Ez 37:1-14; Kulcsige: Ez 37:14 „Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr.”

Ezékielt a fogságban lévő nép között szólítja meg az Úr, hogy általa sok fontos próféciát mondjon el népének. A 2. rész 7-dik versében ezt mondja az Úr nekik: „Hírdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rám, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez.” Ezékiel engedelmeskedik Istennek.

A 37. rész első 14 versében a prófétának Izráel újjáéledéséről kell prófétálnia. Isten kérdést tesz fel neki: „Emberfia, életre kellnek-e még ezek a csontok?” A próféta nem ad biztos választ Istennek.

Meg szoktuk-e hallani Isten kérdéseit, amelyeket hozzánk intéz saját lelki életünkkel kapcsolatban, vagy a körülöttünk élő emberek lelki életével kapcsolatban? Isten sokszor a megszáradt vagy megkövült embereknek üzen általunk, mert életre akarja kelteni őket. Ezékiel prófétált, a csontok összeilleszkedtek, inak kerültek rájuk, hús növekedett, bőr borította be őket. Ezután következett a Lélek munkája, az Ő lehelete tudta őket élőkké tenni.

Mi is kaptunk feladatot, hogy tegyünk tanítványokká embereket. Végezzük el az Isten által ránk bízott feladatokat, és kérjük Isten lelkét, hogy Ő keltse életre ezeket az embereket. Imádkozzunk, hogy sok ilyen megtapasztalásban és áldásban legyen részünk.

Veress Bálint

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek gyümölcse: önuralom

Igehely: 1Kor 9:24-27

Pál, a sportoló képével illusztrálja az önuralmat. Ahhoz, hogy egy sportoló győzzön a versenyben, sokat kell edzenie a verseny előtt, függetlenül, hogy milyen az idő, és van-e hangulata hozzá vagy sem. Azt is meg kell határozza magának, mennyit alszik, mit eszik s mivel tölti a szabad idejét. Ha nyerni akar, ezek mind fontosak a győzelem érdekében. Azt mondják, hogy a sportolóknak külön arról is beszélnek, milyen lesz, ha győznek: híresek lesznek és gazdagok. Előre vetítik számukra a jutalmat, hogy még lelkesebben készüljenek.

Az igazi keresztyénség is egy küzdelem. A jónak és rossznak a harca. Ez a harc akkor kezdődött el, amikor az Úr Jézus keskeny útjára léptünk. Nem könnyű ez a harc, de célja van: lelkünk üdvössége. Viaskodni kell magunkkal, régi természetünkkel, és külső erőkkel is. Ez a személyes lelki épségünkért vívott harc. De van egy másik oldala az elhívásunknak: mások megmentése. Ez is fontos nekünk. Amit mi kaptunk, azt másokkal is ismertessük meg, hogy ők is üdvösségre jussanak. Pál apostol azt tanítja, hogy ide is kell az önuralom, „hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (27) Nagy figyelmeztetés, hogy ne csak ajánljuk a jót, hanem személyes életpéldánkkal erősítsük is azt.

Budai Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).