2018. május 30., szerda

DÉLELŐTT | 
Amikor egy gyermeknél van az, amit Isten meg tud sokasítani

Igehely: Jn 6:5-13; Kulcsige: Jn 6:9 „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?”

Jézust nagy sokaság követi. Egész nap hallgatják tanítását, de a nap végére elfáradnak és megéheznek. Az Úr nem csak a lelki-, de a testi szükségükre is gondot visel. Jó megtapasztalni Istennek életünk minden szükségére kiterjedő gondviselését. Esőt ad mind jókra, mind gonoszokra. Minden népnek megadja eledelét. Ez Isten általános gondviselése. Különleges áldásait csak azok tapasztalhatták, akik Jézus közvetlen közelében voltak. Ezt, az Őt keresők számára tartogatta. Keresték Őt sokan felnőttek, ifjak és gyermekek egyaránt. A gyermekek között találunk egyet, akinek volt öt árpakenyere és két hala. Amikor szükség volt rá, odaadta az Úrnak, letette Jézus Krisztus kezébe, lemondott róla egészen. E gyermek példáját követve, átadtad-e már neki teljesen életed és mindened, amid van? Kész vagy-e magad az Úr szolgálatára odaszánni? Ez a gyermek megtette. Az Úr kézéből egy egész néptömeg élvezhette egy kisgyermek szolgálatkészségének és odaszánásának áldásait. Kövesd a példáját mindenben!

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Áldott testvériség

Igehely: Zsolt 133

Az áldott testvériség szép képe tárul elénk ebben a zsoltárban. Az egyetértésnek, az egységnek az Úr mindig örvend, és ahol egység van, oda az Úr áldását is küldi, sőt az egység feltétele annak, hogy áldásban részesüljünk. Amikor Megváltónk földi életében a szenvedés órája közeledett, többek között ezért imádkozott értünk az Atyához: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem, hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned...” (Jn 17:20-21). A Sátán viszont éjjel-nappal az egység megbontásán munkálkodik. A bűn mindig elválaszt és éket ver. Az első bűn az Édenben elválasztotta az embert Istentől, a második pedig elválasztotta az embert embertől, testvért a testvértől, amikor Ábel vére a földre csorgott. Amikor megszűnik az egység, megszűnik az áldás is.

„A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint” (Róm 15:5). Kérjük az Urat, hogy legyünk mi is az áldás eszközei.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”

Dávid Saul ki­rály elől me­ne­kült, de ezen­kí­vül más ki­hí­vá­sok­kal is szem­be kel­lett néz­nie. A sok ve­szély kö­ze­pet­te Is­ten­hez for­dult vé­de­le­mért és út­mu­ta­tá­sért. De nem itt kezd­te az Is­ten­hez for­du­lást – bár soha nem késő el­kez­de­ni. Dávid már ifjú pász­tor­ként meg­ta­nult Is­ten­hez ki­ál­ta­ni. Ami­kor iga­zán nagy ve­szély­ben volt, em­be­ri­leg talán meg­old­ha­tat­lan hely­zet­ben – még ha ag­go­da­lom­mal és kér­dé­sek­kel telve is –, de tö­ret­len bi­za­lom­mal for­dult Is­ten­hez.