2018. március 20., kedd

DÉLELŐTT | 
Felállni és dicsérni az Urat

Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”

Ezt az asszonyt 18 éve tartó fájdalmas görnyedtsége nem gátolta abban, hogy részt vegyen a zsinagógai tanításon. Az Úr meglátta őt és előszólította, mert együtt érzett vele. Biztatóan szólt hozzá, gyógyító kezeit rátette, és azonnal feloldozta őt kínzó megkötözöttségéből. Az asszony felegyenesedett és dicsőítette az Istent. A Mindenható méltó a dicséretre mindenkor. Ezt még hatásosabban tudja tenni valaki akkor, ha személyesen tapasztalta meg az Úr gyógyító, föloldozó hatalmát és szeretetét. Akik szemlélői voltak a zsinagógában Isten csodatételének, azok is örültek. A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, mert a gyógyítás szombaton történt. Nem merte az Úr Jézust hibáztatni, inkább a sokaságnak mondta: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton”. Beteg bárki lehetett szombaton is ezek szerint. A gyógyítás okozott gondot. A rendszer fontosabb volt, mint az egyén. Az elöljáró és társai tényleg tudták gyógyítani hat napon át a betegeket a zsinagógában? Ha nem, akkor nagy képmutatók voltak, mert állataikkal szombatonként is jól bántak. Mi ma engedjük-e, hogy az Úr bármikor, bárhol szabadon cselekedjen? Tetteiért dicsérjük Őt, akár felállva?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Haszontalanból hasznos

Igehely: Filem 8-20

Onézimosz (neve „hasznos”), Filemon szökött rabszolgája volt. Nem sokat tudunk róla, csak annyit, hogy gazdája hívő volt, és házánál gyülekezet működött. Hallhatta az evangéliumot, láthatta gazdája életében a változást, de ő nem követte. Szabad életre vágyott, ahol azt tehet, amit akar. A lázadó, szabadságról álmodó fiatalember, kétszeresen is rabszolga. A rabszolgatörvénynél egy sokkal erősebb törvény uralkodott a lelkében: a bűn és halál törvénye. Gazdája megbecsülését nem tudta viszonozni, inkább visszaélt vele: meglopta és megszökött. Igazából ez a mi történetünk is. De Isten megmentő kegyelme rátalált a szökött rabszolgára. Valahogy eljutott Pálhoz, aki éppen a római börtönben volt. Pál Jézushoz vezette ezt a rabszolgafiút, akinek megváltozott az élete, és hálából ott maradt, hogy szolgálja az apostolt. Pál viszont visszaküldte őt Filemonhoz egy merész kéréssel. Arra kéri hittestvérét, hogy haszontalan, szökött rabszolgáját fogadja vissza, úgy, mint testvérét Krisztusban. Lehet ilyet kérni? Minek az alapján? A Krisztus áldozatáért lehetséges. Ilyen csodálatos Isten kegyelmének a munkája.

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.