2018. november 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
Elmúlnak esztendeink

Igehely: Zsolt 90:3-10; Kulcsige: Zsolt 90:9 „Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.”

Nagyon sok ember úgy gondolja, hogy ő ura az életének, és anélkül, hogy azt kimondaná, „kisistennek” gondolja magát. Ez az állapot leginkább akkor jellemző, amikor az ember egészségnek örvend, munkabíró, és jó formában van. Ilyenkor a mulandóságra nem gondolva éli mindennapi életét, saját kedve szerint. Még ha az ember hajlamos is arra, hogy elfelejtse, vagy takargatni próbálja esztendei számát, vagy a változásokat, amelyek benne és rajta megjelennek, a kegyelmes Isten mégis rádöbbenti mulandóságára. Éveink számának növekedése arra késztet bennünket, hogy vegyük észre mulandóságunkat, és az örökkévalóság szemszögéből nézve vizsgáljuk meg életünket.

Még ha napjaink fogynak is, és a halált el nem kerülhetjük, mégis ebben az életben tehetünk csak valamit az üdvösségünkért. Használjuk ki a jelent, fogadjuk el Isten kegyelmi ajándékát, Jézus Krisztust, akiben van a jövő, mert „aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Jn 3:36).

Mulandóságod tudatában éled-e mindennapjaidat? A halandóság rémít vagy békességet ad?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Elragadtatott a paradicsomba

Igehely: 2Kor 12:1-6

Minden emberben van egy vágy valami után, amit természetes módon nem tud kielégíteni, amihez egy külső, magasabb rendű, úgymond isteni segítségre van szükség. És ha részesül ilyenben, azt természetfelettinek nevezi. A természetfeletti élmény egy csoda. A csodát átélő személy gyakran beleesik abba a hibába, hogy elkezdi imádni azt a személyt, vagy azt a helyet, ahol az megtörtént. Jó reklám esetén, - amihez ma megvan minden eszköz – az emberek tódulni fognak, hogy részesülhessenek a csoda-élményben. Pál elragadtatott a paradicsomba, a harmadik égbe. Hogy csak sokkal később, tizennégy év után számol erről be, azt mutatja, hogy nem magára akarta a figyelmet irányítani. Mindaz, amit a paradicsomban látott és hallott, megerősítette őt az identitástudatban, és még nagyobb elkötelezettséggel hirdette a Jézus Krisztus evangéliumát. Pál nagyon keveset beszélt önmagáról, de amikor mégis tette, úgy beszélt régi életéről, gyengeségeiről, hogy Jézusra irányítsa a figyelmet, aki kimentette őt és megerősítette minden körülmények között. Vegyünk példát tőle, és igyekezzünk az emberek figyelmét Krisztusra irányítani!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”

A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).

Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).