2018. november 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Elmúlik a szegény és a gazdag

Igehely: Jak 1:9-11; Kulcsige: Jak 1:11 „Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.”

Egy folyamatosan változó és mulandó világban élünk. Változik az egészségünk. Ma még jól vagyunk, holnap kiderülhet, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk. Ma még van munkahelyünk, de holnap talán megszűnik. A gazdagsággal is ugyanez a helyzet. Nagyon sokan beszámoltak már arról, hogy rövid idő alatt, hogyan veszítették el mindenüket. Ezért mondja az Ige, hogy a gazdag ne dicsekedjék, és ne bízzék az ő gazdagságában, a főnöknek jusson eszébe, hogy ő is alárendelt ember, hiszen - „van Ura a mennyben”. De a szegény is beleeshet abba a hibába, hogy folyton csak saját nyomorult állapotával foglalkozik, és nem tudja értékelni azt a gazdagságot, amit Isten országának örököseként birtokol (Jak 2:5). Ezért bátorít az Ige, hogy a szegény lássa meg, milyen gazdag lett Krisztusban, a gazdag pedig Jézusra figyelve, vegye észre alárendeltségét. A szegény ne irigykedjen a gazdagra, aki sáfárságra kapta a vagyonát, de a gazdag tisztelje a szegényt, mint Isten választottját.

A te gyülekezetedben van-e megkülönböztetés szegény és gazdag között? Mit kéne tenni, hogy ez a választófal eltűnjön?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Láttam a Bárányt, mint egy megölöttet

Igehely: Jel 5:6-10

János csak akkor veszi észre a trónon ülő közelében az Úr Jézust, amikor az egyik vén felkiáltott, hogy - „Ne sírj! Hisz győzött az oroszlán a Júda törzséből”. Milyen fontos egy kesergő, bánatos ember számára a bátorítás! János bánata hamarosan örömre változott, amikor meglátta Jézust, mint megöletett Bárányt, teljes hatalommal és bölcsességgel uralkodni a Mindenható közelében. Néha a bánat és keserűség elhomályosítja szemünket és nem vesszük észre Jézust. A mennyei lények ismerték a győzelmes Bárányt, aki őket is győzelemre segítette. Közvetlenül hozzá intézik méltató szavaikat: „Méltó vagy, ...mert megölettél”. Mély tiszteletük, hódolatuk jeléül leborulnak a Bárány előtt, kezükben aranycsészéket tartva, tele füstölőszerrel, ami a mindenkori szentek imádságai. Az a tudat, hogy a mi imáink, melyek Jézus Krisztus országlásának eljövetelére vonatkoznak nincsenek elfelejtve, bátorítson bennünket az imádkozásban való kitartásra.

Drága testvérem, adj hálát azért, hogy kegyelme kiáradt rád is! Énekelj új éneket, melyet a körülötted levők is meghallanak!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?