2018. október 14., vasárnap

DÉLELŐTT | 
E két parancsolattól függ

Igehely: Mt 22:34-40; Kulcsige: Mt 22:40 „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Sokféle ember volt Jézus körül, farizeusok, szadduceusok, hívők és hitetlenek, gyógyulásra vágyók és érdeklődők. A szadduceusok, akik azt állították, hogy nem lesz feltámadás, arra voltak kíváncsiak, hogy mit felel Jézus az ő okoskodásukra. Nem tudjuk, hogy őket meggyőzte-e Jézus válasza, de azt tudjuk, hogy a sokaság álmélkodott tanításán. A döbbenet az: attól, hogy Krisztus körül vagyunk, nem biztos, hogy közünk is van hozzá, vagy ismerjük őt, életünk vezére és meghatározója! A farizeusok is próbára akarták tenni. Hát nem érdekes, az ember akarja próbára tenni a megtestesült Istent. Ma is sokszor ezt tesszük. Istennek előírásokat adunk. Ha megfelel és teljesíti azokat, akkor elismerjük. Vajon nem a Teremtő egyedüli, szuverén joga, hogy bennünket próbára tegyen? Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy figyeljünk rá és engedjük, hogy bizonyítsa istenségét, szeretetét, gondviselését irányunkba, akkor, és ahogyan ő akarja.

Melyik is a nagy parancsolat? Jézus Krisztus válaszol, mintha azt mondaná: szeresd Istent tetőtől talpig, életed minden rezzenésével s közben tiszteld, becsüld és szeresd embertársadat. Vagyis, ha e két parancsolatot betartjuk, akkor az összes többit is teljesítjük. Az 1Jn 4:20 szerint: Ha valaki azt mondja „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.

Mit jelent teljes szívből szeretni – a fél szív nem elég?

E két parancstól függ az összes többi. Hogy magyaráznád ezt meg egy mai kérdezőnek?

Petyár Lóránd

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy az Úr fékezze meg az élet- és békességrontó földi hatalmakat! – Mik 4:1-4

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Áldás a nehézségek közt – Zsolt 128:1-6 (Aranymondás: Zsolt 128:4)

DÉLUTÁN | 

Márdokeus felmagasztalása

Igehely: Eszter 6:1-14

A felmagasztalás témájával foglalkozva, idézzük fel azt az alapelvet, amit az Úr Jézus tanított: „…aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lk 14:11). Mit jelent, hogy Isten felmagasztal valakit? Ez azt jelenti: magasra emel, másokhoz képest naggyá tesz vagy nagynak nyilvánít. Az Úrnak hatalma van, hogy felmagasztalja, akit Ő akar: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt – írja Jakab –, és ő felmagasztal titeket” (Jak 4:10).

Eszter könyvének 6. fejezetében a király felmagasztalja Márdokeust. Ha nincs is néven nevezve Isten, mégis előtérbe kerül a sok véletlenszerűnek tűnő történések mögül igeszakaszunk eseményeiben is. Figyeljük meg az Úr felmagasztaló munkájának alapelveit az alázatos és istenfélő ember életében!

Te élj Isten kívánsága szerint, a kitüntetést bízd Őreá! Mit és mennyit tett Márdokeus azért, hogy kitüntessék? Leleplezte az Ahasvérus király elleni merényletet (Eszt 2:21-23), de nem jutalmazták meg tettéért, hanem elfeledték. Hányszor megtörténik ma is, hogy magától értetődőnek tartják jótetteidet. Az Atya dicsőségére ne lankadj meg a jó cselekvésében, ez az Ő kívánsága: „élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik 6:8) Ha Ő akarja, felmagasztaltat a királyod, a főnököd, a vetélytársad, még az ellenséged által is (3. v.).

Isten a rosszakaró gondolatát is javadra fordítja! Hámán miniszterelnök meg akarta torolni az őt ért tiszteletlenséget (Eszt 5:9), és azzal a kéréssel indult el a királyhoz, hogy akasszák fel Márdokeust. Isten ismeri az ellenség minden gondolatát, és meghiúsíthatja gonosz szándékát, sőt ha rosszat akart is, az övéinek javára fordítja. Mit kérdez a király Hámántól (6. v.)? Hámán biztos abban, hogy ez a kitüntetés az övé lesz, önmaga helyett pedig Márdokeust kell részesítenie a megtiszteltetésben. Az élet iróniája lenne, vagy az Úr felmagasztaló munkája? Bízzuk rá rosszakaróinkat a bölcs és hatalmas Istenre!

Az Úr az ellenséget megszégyenítve téged felmagasztal! Próbáld beleképzelni magad Hámán helyzetébe (10-11. v.). Isten megaláz és felmagasztal, az ellenség nem bír veled (13. v.) és elbukik! Hámán végül akasztófán végzi (Eszt 7:10).

Vigyázz! Az öndicsőítés örök kísértése ma még újszerű formákat is öltött. Isten az alázatosakat magasztalja fel!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”

Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.