2018. október 24., szerda

DÉLELŐTT | 
Isten viszonya a gonoszhoz és a hívőhöz

Igehely: Hab 2:2-20; Kulcsige: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”

A XX. századra kialakult egy erőteljes Biblia- és valláskritika. Egy alkalommal egy találkozón a „művelt és okos” előadó meggyőzően „bizonyította”, hogy nincs Isten és az egész keresztyén hit csak önámítás. Az előadás végén, amikor a résztvevők hozzászólhattak és kérdezhettek, felállt egy idős néni. Elmondta, hogy korán özvegyen maradt és nyolc gyermeket kellett egyedül felnevelnie. Közben állandóan kérte Istent, hogy segítse meg. A gyermekek felnőttek és becsületes emberként lettek a társadalom tagjai. Ezt ő Istenbe vetett hitének, és az Úr segítségének tulajdonítja. De – kérdezte az előadót – MIT ÉRT EL ÖN A HITETLENSÉGÉVEL? Istennel kapcsolatban a legnagyobb „bizonyíték”, ha hittel kérjük, hogy segítsen és vezessen minket, és elkötelezzük magunkat a parancsai teljesítésére. Ekkor beteljesedik Jézus szava: „ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (Jn 7:17). Ezzel a készséggel gyakoroljuk naponta, hogy „az igaz ember a hite által él”.

Mondj példát az életedből, amikor Istenbe vetett hittel szabadultál ki egy nehézségből! Hogy lehet hitből élni?

Balogh Barnabás

DÉLUTÁN | 

A becsületes tartós jövője

Igehely: Préd 8:9-13

„Mivel nem ítélkeznek azonnal a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át” (11. v.). Ez az igevers egy nagy dilemmára ad választ: miért megy jól a gonoszoknak, és miért szenvednek az Istenre figyelő emberek. A lényeg: Istennek van ideje és – ha nem is a mi elvárásunk szerint – de végül mindenki megkapja, amit megérdemel. Egy felmentés van az Isten ítélete alól, ha mi ítéljük meg magunkat, és elfogadjuk, hogy gonoszságaink, bűneink árát Krisztus már megfizette a Golgotán. Aki ezt nem fogadja el, annak „nem lesz jó dolga”. Salamon bölcs mondásai a földi élet dolgaival kapcsolatban tanácsolnak minket, hogy a „nap alatt” elboldoguljunk és reménységünk lehessen a jövőre nézve. Ő azt tudta, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik. Mi már azt is tudjuk, hogy miért. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy ha valaki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Balogh Barnabás

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 15:5, 32–38 Kulcsige: 2Kir 15:5, 34 „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette.”

Olyan sok a rom­lás és rom­bo­lás mos­ta­ná­ban! Szük­ség van építő em­be­rek­re, ve­ze­tők­re. Mit ta­nul­ha­tunk Jót­ám­tól?

Ő Is­ten­nek akart tet­sze­ni. Ez szép és jó dolog, hasz­nos. Így élni di­csé­re­tes, kí­vá­na­tos. Min­den em­bert erre te­rem­tett Isten. Ami­kor erre tö­re­ke­dünk, áldás lesz az éle­tün­kön.

Tö­rő­dött Isten há­zá­val, épí­tet­te és szé­pí­tet­te azt. Ez szép és jó hoz­zá­ál­lás. Isten haj­lé­ka kell, hogy épül­jön, le­gyen nagy ha­tást gya­kor­ló. Az em­be­rek­nek öröm ilyen he­lyek­re jönni.