2018. október 6., szombat

DÉLELŐTT | 
Számadás szóról szóra

Igehely: Mt 12:33-37; Kulcsige: Mt 12:36 „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.”

Mint ahogy tegnap reggel, ma is kiderül az igéből, hogy szavaink elárulják, milyen a szívünk. A gyümölcs is messziről elárulja, milyen a fa. A szív olyan, mint egy kincsesláda, a száj olyan, mint egy ajtó, melyen keresztül felszínre kerülnek a mélyen rejtőző dolgok. Hogy-hogy van „jó kincs”, meg „gonosz kincs”, még ha a gonosz nem is kincs? Úgy, hogy kinek mi van a szívében, azt értéknek tartja, és féltve őrzi. Az eredendő bűn tanítását az is igazolja, azaz szívünk gonoszságát árulja el, hogy nincs senki, aki ne mondott volna egy haszontalan vagy hivalkodó szót sem. Ijesztő, hogy ilyen a szívünk, és az is, hogy minden egyes haszontalan szóért lesz számonkérés Isten előtt. Vajon mennyiszer beszélünk meggondolatlanul? Van már új szíved? Hála, hogy lehet új szívet kapni a Szenlélek újjászülő munkája által. És milyen vigasztaló, hogy az Úr Jézus vére elfedezi a mi vétkeinket! Uram, végy az oltárról szenet és tisztítsd ajkamat egészen, hogy téged szolgáljon, téged dicsérjen. „URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsolt 141:3).

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Önfeláldozó ajánlat

Igehely: 1Móz 44:18-34

Csodálni való Isten kegyelmi munkája Jákób fiainak életében. Fokozatosan vezette el őket a minden jó szót kiiktató gyűlölettől, féltékenykedéstől, a József meggyilkolását sugalmazó indulattól az együttérzésig.

Rúben és Júda valamivel különb volt testvéreinél. Ők nem akarták József megölését. Amikor Júda egyedül maradt a gyilkosságpárti testvéreivel, áthidaló ötlete támadt: hasznosabb, ha eladják őt jó messzire, hisz a testvérük!

Édesapjuk sorvasztó gyászával kellett szembesülniük napról-napra. Erkölcsi-lelki életükbe több vargabetű került. Lám-lám, nem volt alaptalan József informátori tevékenysége! Közben családot alapítottak többen. Ott nem akarták újra látni az árulást, sem a kegyetlen gyűlöletet. Isten ítélte, fenyítette őket lelkiismeretük által is. A súlyos éhség sürgetőn küldte őket a kenyérbővében levő Egyiptomba. A kialakult új helyzetet csak együttérzéssel, felelősségvállalással és összefogással lehetett túlélni! Júda önfeláldozó ajánlatot tett, először édesapja, másodjára Egyiptom kormányzója előtt. Nem akarta látni a bajt, ami édesapjukat érheti, ha nem lesz köztük Benjámin!

Ilyen önfeláldozó ajánlattal sok szellemi-lelki, családi, gyülekezeti és társadalmi bajt elkerülhetünk!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”

Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.