2019. április 23., kedd

DÉLELŐTT | 
Ismét megjelent

Igehely: Jn 21:1-14; Kulcsige: 21:1 „Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél.”

Úgy látom a feltámadás utáni napokat a tanítványok életében, mint egy többlépcsős gyógykezelést. A tizenegy férfi lelkileg úgy megsérült, hogy nem volt elég egyetlen találkozás Jézussal ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjenek a dolgok.

Ebben az igében egy újabb terápiát látunk, ahol Jézus, mint áldott orvos gyógyítgatja megsebzett tanítványait. Megható az a gyöngédség és tapintat, amellyel Jézus hozzájuk viszonyul. Először is azzal szembesítette őket, hogy nem jó az irány amelyen elindultak: Péter kezdeményezése, bár ésszerűnek tűnt, de kudarcba vezette tanítványtársait. Az hogy egyetlen halat sem fogtak nem volt véletlen. Másodsorban Jézus megláttatta velük, hogy ahol Ő hiányzik a tervekből ,ott nincs áldás. De milyen jó, hogy ez ilyen hamar kiderült! Hívő emberekkel is előfordul, hogy Jézus nélkül fognak valamihez, s aztán hosszú évek múltán jönnek rá, hogy Nélküle nincs áldás életükön, munkájukon. A következő lecke aztán a parton várt rájuk: ott volt már a parázs, a sült hal és a kenyér. Tehát Jézus akkor és ott is tud asztalt teríteni, és biztosítani mindennapi szükségeinket, ha mi történetesen nem „fogunk” semmit. Tapasztaltad-e mostanában hogy az Úr foglalkozik veled is? Mi az amire mostanában világított rá az Úr?

Nagy Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Jobban szeretsz?

Igehely: Jn 21:15-17

Pétert úgy ismerjük az evangéliumi beszámolókból, mint aki sok mindenben szeretett kitűnni. Jellemző volt rá, hogy elsőként válaszolt, kezdeményezett, kérdezett. Lobbanékonysága miatt néha konfliktusok is keletkeztek a tanítványi körben. Péter többek között azzal is ki akart tűnni, hogy ő minden tanítvány társánál jobban szereti a mestert. Amikor ennek a kijelentésnek eljött a gyakorlati próbája, akkor nyilvánvaló lett, hogy ez a fogadkozás valójában semmit sem ért: szeretet helyett tagadás lett. Jézus kérdése felénk ugyanaz: szeretsz-e Engem? A hangsúly ne azon legyen, hogy jobban szeretem az Urat, mint mások a gyülekezetből hanem, hogy kitartó, kiegyensúlyozott szeretettel kövessem Őt. A nagy ígérgetések helyett legyen tettekben megnyilvánuló szeretetem. Csupán egy gyakorlati bizonyítékát szeretném felvillantani Jézus iránti szeretetünknek János apostol megfogalmazásában: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” (Jn 14:15) Gyakoroljuk-e a szeretetetnek ezt a módját a mi Urunk iránt, hogy engedelmeskedünk az Ő igéjének? Imádkozzunk, hogy legyen így életünkben.

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

To­vább­ad­ni a jót – ez nemes szol­gá­lat és üdvös munka. Csak azt tud­juk to­vább­ad­ni, amink van. Em­lék­szünk még va­sár­na­pi té­mánk­ra: Be­töl­te­kez­ni a jóban való gyö­nyör­kö­dés­sel. Az apos­tol a római gyü­le­ke­zet­ről meg­ál­la­pít­ja, hogy telve van­nak jó­ság­gal, a jó is­me­re­té­vel és azzal a ké­pes­ség­gel, hogy egy­mást is tud­ják ta­ní­ta­ni, in­te­ni! Olyan szol­gá­la­tot végez Pál apos­tol, amit az evan­gé­li­um papi szol­gá­lat­nak nevez. Ez egy közös, a hí­vek­kel együtt vég­zett szol­gá­lat, amit egye­te­mes pap­ság el­vé­nek nevez az egy­ház. To­vább­ad­ni, amit az Úrtól ka­punk.