2019. augusztus 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Részesülünk az atyai nevelésben

Igehely: Zsid 12:3-11; Kulcsige: 12:6 „Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

Bárcsak tudnám olyan bölcsen, szeretettel nevelni, fenyíteni a gyermekeimet, ahogy azt a mi mennyei Atyánk teszi velünk. Sok hiányosságom van ezen a téren is. Mi valóban a tetszésünk szerint nevelünk sokszor, de Isten tudja, mire van szükségünk, és a javunkra tesz mindent. Mindezt azért, hogy napról napra tisztábbak, szentebbek legyünk. A nevelésnek néha vannak fájdalmas pillanatai is. De ezek valami jobbra vezérelnek bennünket. Sajnos, amikor egy-egy ilyen fenyítés fájdalmas pillanatait éljük át, nem a jót látjuk benne. Csak a fájdalmat, a keserűséget és a bánatot látjuk. Nem látjuk, hogy mi vár a fenyítés után. Akkor tudok igazán örömmel tekinteni a fenyítésre, az atyai szigorra, ha még a fenyítés előtt eldöntöttem a szívemben, hogy amikor jön a fenyítés, akkor is tudni fogom, hogy az nekem jó, és az értem van. Az atyai fenyítéstől jobb leszek. A gyémántok is akkor tudnak legszebben csillogni, miután kemény munkával lefaragtak, lecsiszoltak belőlük. Kedves testvérem! Érzed az atyai szeretetet, amikor megdorgál?

Benyowszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Légy jó példa!

Igehely: 1Pt 2:11-12

Bizonyára sokszor hallotta már mindenki azt, hogy a cselekedeteink hangosabban beszélnek rólunk, mint a szavaink. A cselekedeteink, mindennapi tevékenységeink mind-mind rólunk tesznek bizonyságot. Az emberek sokkal inkább erről ítélik meg, hogy kik vagyunk, mint arról, hogy mit mondunk. Ezért rendkívül fontos, hogy hogyan viselkedünk, hogyan hozunk döntéseket még akár egészen kis dolgokban is. Tisztességesen élni! Ez is küldetésünk. A jó cselekedeteink képesek lehetnek arra, hogy a minket rágalmazók is megláthassák Isten szeretetét. Ahhoz, hogy jó példák legyünk, szükséges, hogy áldozatokat hozzunk. Nemet kell mondanunk az olyan testi vágyaknak, amelyek bűnre vinnének, vagy csak a mi önző kívánságainkat szolgálnák. Az Ige szerint a testi vágyak a lélek ellen harcolnak. Gyengévé tesznek, legyőznek.

Ha az Urat tisztán és tisztességesen akarjuk szolgálni, akkor naponta harcba kell szállnunk az óemberi kívánságainkkal. Benned van naponként ez az elhatározás? Így indulsz neki minden napnak? Kérj erőt ehhez a harchoz, és meglátod, hű a mi Urunk, aki mindezt meg is adja.

Benyowszky Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A szelíd ember keményen harcol. Tudja, hogy a testben való lét minden pillanata az elbukás lehetőségét rejti, ezért arra törekszik, hogy ne test szerint éljen, és ne testi módon hadakozzon. A bűn először a gondolatokban keres fészket, majd onnan kiindulva uralja le az érzelemvilágot, a test tagjait. Ezért a hívő ember elsősorban a saját gondolataival vívja meg a harcot, azokat igyekszik foglyul ejteni a Krisztus iránti engedelmességre. Nem kicsi küzdelem ez!