2019. augusztus 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A szentek és a törvény

Igehely: Róm 7:1-6; Kulcsige: 7:4 „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Pál apostol egy hétköznapi hasonlat segítségével érzékeltette a valódi keresztyén szabadságot. A korabeli zsidó jogrend szerint a férjes asszony a férj haláláig nem bonthatta fel a házassági köteléket, és engedelmességgel tartozott férjének. Ha a feleség felbontotta a házasságot, amíg férje élt – a házasságtörés minősített esetét leszámítva –, és más férfihoz ment feleségül, az paráznaságnak számított, ugyanis a házasság örökre szóló köteléknek számított, ahogyan Jézus Krisztus is kijelentette azt a Mt 19:4-9-ben.

Hasonlóképpen a törvény alá vetettség is örök életre szólna, ha nem számolnánk a kegyelem felszabadító erejével. Aki ugyanis egyszer vétkezett, nem tudja önmagától semmissé tenni bűnösségét, ezért ha Isten nem lépne közbe, egész életében a törvény kárhoztatásával szembesülne. Amikor azonban meghal a bűnnek, a törvény kárhoztató ítélete alól is felszabadul. Miután szabaddá lett a törvénytől, nem áll többé a hatalma alatt, és már nem köti őt a törvény betűjének rabsága.

Mi késztet a szolgálatra: a törvény betűje vagy a Lélek megelevenítő ereje?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

A szülők tartozása

Igehely: 2Kor 12:14-15

Pál apostol joggal tekinthetett a korinthusi hívőkre úgy, mint lelki gyermekeire, hiszen ő „plántálta” a gyülekezetet. Ezért levelének végéhez közeledve, az egészséges szülő-gyermek viszonyra utalva, kifejezte azt a vágyát, hogy harmadszorra is szeretne személyesen találkozni lelki gyermekeivel.

Elgondolkodtató, hogy az apostol szinte mentegetőzve tett említést arról, hogy semmiképpen sem akarná megterhelni a gyülekezetet látogatásával. Érthető ez, hiszen levelében éppen arra buzdította a korinthusiakat, hogy adakozzanak a jeruzsálemi gyülekezet javára. Ezért a korinthusiak még arra is gondolhattak, hogy Pál csak azért szeretne hozzájuk menni, hogy még több adományt gyűjthessen közöttük. Az apostol azonban világossá tette, hogy ez alkalommal ő kíván szolgálni és áldozatot hozni a gyülekezet tagjai részére, ahogyan a szülők tartoznak gyűjteni gyermekeik számára.

Hallunk olykor olyan szülőkről, akiknek csemetéi „csodagyereknek” számítanak, ezért a szülők igyekeznek kihasználni gyermekeik különleges képességeit, és profitálni azokból. Pál apostol azonban a szülők kötelességét hangsúlyozta: vagyis áldozatot hozni gyermekeik egészséges fejlődése érdekében.

Horváth Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 13 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:6–10 Kulcsige: ApCsel 16:9 „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”

Pál és Bar­na­bás má­so­dik misszi­ós utat ter­vez­tek (de egy­ál­ta­lán ki­kér­ték az Úr aka­ra­tát? Ap­Csel 15:36). Ezt kö­ve­tő­en Pál el­vált Bar­na­bás­tól, majd át­ha­ladt Frí­gi­án és Ga­lá­ci­án. Pál terve az volt, hogy Ázsi­á­ban hir­des­se az evan­gé­li­u­mot. De a Szent­lé­lek meg­aka­dá­lyoz­ta ezt. Ho­gyan? Az Ige nem tu­dó­sít erről. Pál ekkor Bi­tí­ni­á­ba vette az út­irányt, de oda sem en­ged­te Jézus Lelke. De miért nem kérte ki Pál az Úr ve­ze­té­sét egy stop­táb­la után? Mert Pál nem úgy vé­le­ke­dett a ve­ze­tés­ről, mint mi. Neki vol­tak ter­vei: az evan­gé­li­um hir­de­té­se.