2019. augusztus 31., szombat

DÉLELŐTT | 
A szentek harca a bűnnel

Igehely: Róm 7:14-21; Kulcsige: 7:18 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.”

Miután Pál apostol előzőleg a megtéréséről írt, a ma reggel olvasott igeszakaszban azt mutatta be, hogy milyen jellegű az a harc, amelyet továbbra is, megtért emberként is, újra meg újra átélt. Az igeszakasz témája továbbra is ugyanaz: Isten törvénye és a bűnös természet szembenállása, valamint a bűn fogságából való szabadulás lehetősége.

Hívő emberként azt tapasztaljuk, hogy öröklött és szerzett természetünk ellenség marad a megtérés után is. A harc nem szűnik meg gondolkodásmódunk és belső lényünk megváltozását követően sem, csak a tartalma és az iránya változik meg. Amíg a megtéretlen ember ellenségeskedik Isten törvényével, addig a megtért ember békességre jut Isten erkölcsi törvényeivel kapcsolatban, háborúba lép viszont a tulajdon megromlott természetével. Ugyanakkor fontos, hogy olykori eleséseink miatt ne bizonytalanodjunk el, ne adjuk meg magunkat a bűnnek, hanem a Megváltó segítségül hívásával vegyük fel ismét a harcot ellene, hogy győzelmet arathassunk felette.

Pál apostol személyes példája hogyan ösztönöz a bűn elleni harcodban? Mit teszel gyakorlatilag annak érdekében, hogy győzelmet arathass a bűn fölött?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

A fiú apja nyakába borul

Igehely: 1Móz 46:28-34

Mindig megható, amikor családtagok, akik rég nem látták egymást, találkozásukkor egymás nyakába borulhatnak. Ilyen megható jelenetként szemlélhetjük mai igénkben az idős pátriárka, Jákób, és rég nem látott, már halottnak vélt fia, József, találkozását.

Érthető, ha az említett személyek találkozása mély érzelmeket hozott napvilágra, ám épp a találkozás meghittsége folytán fogalmazódhat meg bennünk a kérdés: miért írja le számunkra a Szentírás egy bensőséges családi találkozás részleteit?

József találkozása apjával, az idős Izráellel (nem véletlen, hogy kétszer is ezt a nevét olvassuk Jákóbnak) azért jelentőségteljes, mert egyrészt lezárja a múltat, másrészt előkészíti a jövőt, nem csupán egy család, de egy egész nép számára. Józsefnek nemcsak az volt fontos, hogy megbocsásson minden múltbeli sérelmet, de gondoskodott hozzátartozói megélhetéséről is. Ezen túlmenően pedig, a Gósen földjén való letelepedés által érthetővé válik az is, hogy Izráel népe – mint Isten kiválasztottja – számára szóba se jöhetett a pogány egyiptomiakkal való összekeveredés.

Horváth Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.