2019. január 12., szombat

DÉLELŐTT | 
Fel kell emeltetnie

Igehely: Jn 3:1-15; Kulcsige: 3:14 „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.”

Ha egy üzenetet el akarnak hozzánk juttatni a marketing eszközeivel, minden módszert igyekeznek felhasználni. Hallhatóvá, láthatóvá, ízlelhetővé, tapinthatóvá, jó illatúvá és ízletessé téve, hogy az információ eljutva hozzánk, az általuk kívánt cselekvésre késztessen. Megfogalmazzuk utána magunkban: Ilyet akarok enni, ezt akarom magamra fújni, rá akarok szavazni, stb.

Mózes is ezt tette. Egy hosszú póznán helyezte el a míves rézkígyót. Magasra tette, hogy mindenki számára, a tábor legszélső, hátsó szegletéből is látható legyen, hogy bárki, aki hittel feltekint rá, a kígyóméreg biokémiai hatásai alól mentesüljön. A tét a legnagyobb volt: halál, vagy élet. Erre mindenkinek valós szüksége volt. De ma sem a póznát-keresztet kell mutogatni, hanem a feltámadt, győztes Krisztust, aki a bűn halált okozó következményétől, és nem a megmarástól óv meg minket. Látja a környezeted Krisztust? Kész vagy magasra emelni? Bemerítő János ezt tette: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Emeljük fel közösen Jézust, hogy Őt mindenki láthassa, hogy Krisztiánnak, Keresztyénnek, Krisztushoz tartozónak neveztessünk. Ne mi magunkat, nevezzük így, hanem mások bennünket, mint az első századi Antiókhiában. Ez így hiteles.

Dóczi Ákos

DÉLUTÁN | 

A világmindenség alkotója

Igehely: Jób 38:1-11

A meteorológia, geológia tudománya már rávilágított azokra a területekre, melyek meg vannak említve itt Jób könyvében. Több területet be is tudunk azonosítani. A helyzet mégsem változott, hiszen minden, ami levezethető egy-egy tudományban, és megmagyarázható, nem változtat a lényegen. Minden folyamat mögött Isten van, az Ő akaratából történnek az időjárásbeli, geológiai események is: „Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.” (Jób 37:13) Ma, amikor ilyen „nagy tudásúak” vagyunk, készek vagyunk-e továbbra is alázattal megállni a földön végbemenő eseményeket látva? Vagy úgy gondoljuk, eljött az ideje annak, hogy (ki)oktassuk az Urat a dolgok mikéntjéről, hogyanjáról. A kutyámnak hiába próbálnám elmagyarázni a politikai eseményeket, biztosan nem értene belőle semmit. Vannak helyzetek, hogy az Úr nekünk sem tud elmagyarázni dolgokat, mert képtelenek vagyunk azt megérteni. Jób, a 42. fejezetben, (újra) eljut a helyes állásponthoz, hallva Isten teremtésről szóló elbeszélését: „Én kérdezlek, te pedig oktass engem!” Amikor az Úrhoz közelítünk, helye van a miérteknek, amire akar választ is ad, vagy megengedi, hogy a dolgok hátterét tapasztalati úton megértsük, megismerjük, de ez nem szabad, hogy Tőle eltávolítson.

Dóczi Ákos

 Napi áhítat

Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

To­vább­ad­ni a jót – ez nemes szol­gá­lat és üdvös munka. Csak azt tud­juk to­vább­ad­ni, amink van. Em­lék­szünk még va­sár­na­pi té­mánk­ra: Be­töl­te­kez­ni a jóban való gyö­nyör­kö­dés­sel. Az apos­tol a római gyü­le­ke­zet­ről meg­ál­la­pít­ja, hogy telve van­nak jó­ság­gal, a jó is­me­re­té­vel és azzal a ké­pes­ség­gel, hogy egy­mást is tud­ják ta­ní­ta­ni, in­te­ni! Olyan szol­gá­la­tot végez Pál apos­tol, amit az evan­gé­li­um papi szol­gá­lat­nak nevez. Ez egy közös, a hí­vek­kel együtt vég­zett szol­gá­lat, amit egye­te­mes pap­ság el­vé­nek nevez az egy­ház. To­vább­ad­ni, amit az Úrtól ka­punk.