2019. január 19., szombat

DÉLELŐTT | 
Egy gyümölcstermő bizonyságtétel

Igehely: Jn 4:39-45; Kulcsige: 4:39 „Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem.”

Megtérésünk után az életünk egészen más irányt vesz. A cél, a prioritás megváltozik mindazok életében, akik befogadták az Úr Jézust. Az asszony életében is megváltozott a fontossági sorrend. A fizikai szükséglet betöltése már nem volt annyira fontos, mint az, hogy Jézusról bizonyságot tegyen. Az asszony egyszerű, célratörő bizonyságtételének eredményeképpen sok ember hitt az Úr Jézusban. Látták, hogy változás történt az életében, láthatóvá vált, hogy ki került az élete trónjára. Nem a szép szavak, a szépen kidolgozott bizonyságtételek érintik meg az embereket, hanem inkább az életünkben megtörtént változások. Az asszony nagyon egyszerű szavakkal fejezte ki, hogy mi történt az életével. Ezt mondta: „megmondott nekem mindent, amit tettem” – ez mégis elegendő volt, hogy másokat az Úrhoz vezessen.

A mai ember újabb és újabb dolgokat próbál kitalálni, hogy eredményes legyen: jobb zene, kedvezőbb körülmények, figyelemfelkeltő szolgálatok. Ezekkel nem is lenne semmi baj, viszont nem biztos, hogy elsősorban erre van szükség. Hogy igazából mire van szükség? Megváltozott életekre és élő bizonyságtételekre: először életünkkel, utána szavainkkal is.

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

Krisztus és a gyülekezet mintaházassága

Igehely: Ef 5:22-33

Pál apostol az egymás iránti engedelmességet úgy említi, mint a Szentlélek jelenlétének egyik látható eredményét az életünkben (21.v.). Az a tény, hogy minden hívő egy Krisztus Jézusban, nem jelenti azt, hogy egyéb földi kapcsolataink megszűntek. Tisztelnünk kell egymást, és engedelmeskednünk kell egymásnak Krisztus félelmében, a házasságban is. Egy ilyen jellegű kapcsolatban is lennie kell fejnek, s ennek a fejnek engedelmeskedni kell. Isten rendelkezett úgy, hogy a vezető szerepet a férfinak adja. Az alárendeltség viszont sohasem jelent alsóbbrendűséget. Az Úr Jézus alá van rendelve az Atyának, de semmiben sem alsóbbrendű nála. A nő sem alacsonyabb rendű a férfinál. Az asszony azért engedelmeskedjen férjének, mert ő a fő. Ugyanazt a helyet foglalja el, mint Krisztus a gyülekezetben. Krisztus a feje a gyülekezetnek és megtartója a testnek. A 32. versben Pál apostol megfogalmazza a házastársi közösségről való tanítás lényegét, kijelentve egy csodálatos, addig ismeretlen igazságot, hogy amilyen a feleség viszonya a férjéhez, olyan a Gyülekezeté Krisztushoz. Nekünk is ragaszkodnunk kell ehhez a kapcsolathoz, mint legfontosabbhoz, ami egyben mintája is a többi kapcsolatainknak.

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!