2019. július 22., hétfő

DÉLELŐTT | 
A hívők készek a vendégfogadást gyakorolni

Igehely: Zsid 11:1-3; Kulcsige: 11:2 „Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.”

Észrevenni és fogadni azokat a testvéreket, akik az Úr népéhez tartoznak - ez a felszólítás felénk. Ilyenkor nyáron nagyobb a mozgásterünk. Engedünk természetes vágyainknak, hogy járjunk eddig nem látott helyeken, nyaraljunk, utazzunk. Aztán, az elhelyezkedés után, a látnivalók megnézése közben kapcsolatot keresünk. Nem mindenkinek az a vágya, hogy elrejtőzzön egy szállodai szolgáltatás kényelmében. Megtalál minket nyaraló testvérünk?

Vagy, feltűnik vasárnap a gyülekezetben egy ismeretlen család, vagy kisebb csoport, akik eljöttek a gyülekezetbe. Lehet ez a te lehetőséged, hogy meghívjad, szolgáljál szükségleteik betöltésére, együtt imádkozz, barátságot építs és fenn tarts. Persze, ha talál a szó és erre kölcsönösen igény van. Ne felejtsük el: lelki, szellemi részek kimaradnak a szállodai szolgáltatás kényeztetéséből.

Mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy testvéreknél legyünk vendégek, vagy vendéget fogadjunk?

Mennyi pénzt tudsz költeni a sajátodból vendégfogadásra?

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Péter helytelen önbizalma

Igehely: Mt 26:31-35

Péter nagy szavai helytelen önbizalomra alapultak. Az, amit az Úr Jézus Krisztus mondott neki a Gecsemáné kertben, merőben ellenkezett azzal, amilyen véleménye volt saját magáról. Ő a bátor halász. A férfi, akit kiválasztott az Úr, hogy Kéfás (Szikla) legyen. Ő, aki elsőként tett vallást arról, hogy Jézus a Krisztus, aki a tanítványok szószólója, nem lehet gyáva, megfutamodó, hitvány tagadó. Ez nem egyezett azzal a képpel, amit saját magáról alkotott magában.

Az Úr Jézus mindig tárgyilagosan mutatja be a tanítványa helyzetét. Ha azt mondja, hogy ma éjjel megbotránkozol, megtagadsz engem, akkor legjobb, ha nem a saját önbizalomunkra építünk. Hanem odafigyelünk arra, amit nekünk kijelent az Úr az Ő szava által. Komolyan úgy kell számolnunk önmagunkkal, mint akiben nem lakik semmi jó. Minden rosszra hajlamosak vagyunk, amennyiben egyedül maradunk. Csakis a kegyelem által lehetünk azok, akik most vagyunk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12)

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”

A tisz­ta evan­gé­li­um, az Isten élő igéje meg­érin­ti és vá­lasz­adás­ra kész­te­ti a hall­ga­tót. Pál és Bar­na­bás a zsi­na­gó­gá­ban az Írá­sok­ból ki­in­dul­va, a Szent­lé­lek­től ka­pott böl­cses­ség­gel ma­gya­ráz­ták Krisz­tust. Sokan vol­tak, akik hit­tek, má­sok­ban pedig fél­té­keny­ség éb­redt. Nem ol­va­sunk arról, hogy a po­zi­tí­van és ne­ga­tí­van re­a­gá­lók mel­lett lett volna egy je­len­tős tömeg, aki­ket a Krisz­tus­ról szóló evan­gé­li­um hi­de­gen ha­gyott volna.