2019. július 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Részesülünk Krisztus eljövendő dicsőségében

Igehely: 1Pt 5:1-6; Kulcsige: 5:1 „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese.”

Ha már részesültünk Krisztus szenvedéseiben, akkor eljövendő dicsőségének is részesei leszünk. Ennek a felmagasztalásnak viszont van egy kulcsfontosságú feltétele. Ez pedig nem más, mint az alázat. „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Pt 5:6). Krisztus azt tanítja nekünk, hogy tanuljuk meg tőle az alázatosságot (Mt 11:29). Bármilyen szolgálatot is végzel, fontos, hogy alázatos szívvel tedd azt. Legyen az akár igei szolgálat, akár csak takarítás vagy bevásárlás egy idős néninek, alázattal kell tenned. Ha kényszerből, nyerészkedésből teszed, a szívedben uralkodásvággyal, akkor a szeretet minden kis szikrája hiányzik a cselekedetedből. És ez már nem is igazán szolgálat. Talán erre is mondhatjuk, hogy ha szolgálsz, akkor ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Szolgálj önként, készségesen, mint aki példakép lehet más testvéreknek is. Alázattal, hogy majd részese lehess az eljövendő dicsőségnek. Hogyan szolgálsz, kedves olvasó? Kinek a dicséretére vágysz? Emberekére vagy a mi Urunkéra?

Benyowszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Bűnfelismerés és szent félelem

Igehely: Lk 5:4-11

Elképzeltem Simon Pétert abban a helyzetben, amikor felismeri, hogy az, aki vele szemben áll, nem egyszerű ember, hanem annál sokkal több. Térdre esik, Úrnak nevezi, és figyelmezteti Őt, mint leprás a feléje közeledőt, hogy távozzon tőle, mert tisztátalan. Felismeri, hogy milyen az állapota, és nemcsak felismeri, de be is ismeri. Ő tudta, hogy milyen bűnök nyomják a lelkét. Olyan jó az a gyermeki lelkület, amelyik nem szépíteni akarja a bűnt, amelyik nem takargatni akarja azt, hanem feltárni, megbánni, elhagyni.

Amikor Isten elé járulsz, érzed a bűneid súlyát? Látod a különbséget a között, ami vagy, és ami kellene, hogy legyél? Fog-e el félelem, amikor nem egészen tiszta kezekkel járulsz Isten elé? Ha igen, az jó jel, mert még működik a bűnfelismerő érzékszerved. Még él a lelkiismereted.

A bűnfelismerésben és a bűnbánatban az a jó, hogy az Úr bőségesen megjutalmazza azt. Lehetőséget ad újra tiszta, fehér lappal indulni. „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje (ApCsel 3:19-20a).

Benyowszky Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Ef 4:1–3 Kulcsige: Ef 4:2a „…teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel…”

A Szent­lé­lek által új­já­szült, Krisz­tus­ban hívő ember élete nem ér­tel­met­len és nem cél­ta­lan. Tud­juk, ki hí­vott el, és mire. Isten hí­vott ki min­ket a bűn­ből, a vi­lág­ból, hogy szent éle­tet él­jünk, amely Krisz­tus jel­le­mé­hez egyre ha­son­lóbb. Ezzel az élet­vál­to­zás­sal te­szünk jó bi­zony­sá­got Meg­vál­tó Is­te­nünk­ről. El­hí­vá­sunk túl­mu­tat e vi­lá­gon. E földi élet után örök­re Jé­zus­sal le­szünk a di­cső­ség­ben.