2019. július 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Részesülünk Krisztus eljövendő dicsőségében

Igehely: 1Pt 5:1-6; Kulcsige: 5:1 „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese.”

Ha már részesültünk Krisztus szenvedéseiben, akkor eljövendő dicsőségének is részesei leszünk. Ennek a felmagasztalásnak viszont van egy kulcsfontosságú feltétele. Ez pedig nem más, mint az alázat. „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Pt 5:6). Krisztus azt tanítja nekünk, hogy tanuljuk meg tőle az alázatosságot (Mt 11:29). Bármilyen szolgálatot is végzel, fontos, hogy alázatos szívvel tedd azt. Legyen az akár igei szolgálat, akár csak takarítás vagy bevásárlás egy idős néninek, alázattal kell tenned. Ha kényszerből, nyerészkedésből teszed, a szívedben uralkodásvággyal, akkor a szeretet minden kis szikrája hiányzik a cselekedetedből. És ez már nem is igazán szolgálat. Talán erre is mondhatjuk, hogy ha szolgálsz, akkor ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Szolgálj önként, készségesen, mint aki példakép lehet más testvéreknek is. Alázattal, hogy majd részese lehess az eljövendő dicsőségnek. Hogyan szolgálsz, kedves olvasó? Kinek a dicséretére vágysz? Emberekére vagy a mi Urunkéra?

Benyowszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Bűnfelismerés és szent félelem

Igehely: Lk 5:4-11

Elképzeltem Simon Pétert abban a helyzetben, amikor felismeri, hogy az, aki vele szemben áll, nem egyszerű ember, hanem annál sokkal több. Térdre esik, Úrnak nevezi, és figyelmezteti Őt, mint leprás a feléje közeledőt, hogy távozzon tőle, mert tisztátalan. Felismeri, hogy milyen az állapota, és nemcsak felismeri, de be is ismeri. Ő tudta, hogy milyen bűnök nyomják a lelkét. Olyan jó az a gyermeki lelkület, amelyik nem szépíteni akarja a bűnt, amelyik nem takargatni akarja azt, hanem feltárni, megbánni, elhagyni.

Amikor Isten elé járulsz, érzed a bűneid súlyát? Látod a különbséget a között, ami vagy, és ami kellene, hogy legyél? Fog-e el félelem, amikor nem egészen tiszta kezekkel járulsz Isten elé? Ha igen, az jó jel, mert még működik a bűnfelismerő érzékszerved. Még él a lelkiismereted.

A bűnfelismerésben és a bűnbánatban az a jó, hogy az Úr bőségesen megjutalmazza azt. Lehetőséget ad újra tiszta, fehér lappal indulni. „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje (ApCsel 3:19-20a).

Benyowszky Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.