Igehely: Kol 3:12-15; Kulcsige: 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
Milyen is az a mindent átölelő szeretet? A római katonák pajzsa olyan volt, hogy amikor a harc közben összeálltak az úgynevezett „teknősbéka” szoros alakzatban, az megvédte őket fentről, és minden oldalról jövő támadásoktól.
A múltból tanulunk, a jelenben élünk, és ahogy a jelen kötődik a múlthoz, ugyanúgy kötődik a jelenhez a cél is amiért élünk, illetve amiért érdemes élni. Rajtunk múlik sok minden és viselkedésünkön: „Öltsétek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” (Kol 3:12-13)
Kedves barátom, testvérem, a mi feladatunk az örömhírt, a Megváltó szeretetét, a tiszta igét közölni. Az üdvösség bizonyosságáról, ha megvan, bizonyságot tenni embertársaimnak, barátaimnak, ismerőseimnek, és mindazoknak akik elfogadják. Igaz, nem könnyű feladat, sok kudarccal, csalódással járhat, de mi, akik Isten megváltott gyermekeinek nevezzük magunkat, meg kell harcoljuk hálás szívvel, mindennapi harcainkat.
Mucsi János
... üdvbizonyosságot ad
Igehely: Róm 8:15-17
Vetted már észre, hogy milyen nagyméretű a bizonytalanság a harmadik évezred világában? Szellemi, lelki, gazdasági zűrzavar, pedig az áldás, a kegyelem, az üdvösség, mindenkinek jár személyválogatás nélkül. De van feltétele: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” (Róm 8:15) A Szent Lélek egy új viszonyt teremt, egy új kapcsolatot, melyet a bensőséges, Istenbe vetett, fenntartás nélküli bizalom jellemez. Ez a szoros, közvetlen kapcsolat megerősíti a hívő reménységét, miszerint az Atya örökbefogadott gyermekei lettünk és így az üdvösség örökösei is.
Kedves testvérem, barátom a Szent Lélek egy újfajta viszonyt hozott létre Istennel, de rajtunk múlik, beszédünkön és viselkedésünkön, hogyan mutatjuk be embertársainknak az üdvösség reménységét, aminek részese lehet bárki, aki hittel az Úrhoz jön. Ez a szolgálat sosem volt könnyű, ma sem az, de Isten gyermekei nem a meghátrálás emberei, hanem megharcolják mindennapi harcaikat: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8: 19)
Mucsi János
Új hozzászólás