2019. május 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az Isten jobbján ülő Fiú

Igehely: Ef 1:16-23; Kulcsige: 1:20b-21 „És jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.”

A gyermek és a fiúság fogalma nagyon szorosan összefügg a Bibliában. De nem minden esetben bír azonos értékkel. Fiúnak lenni jogot is jelent, méltósággal bír. Jézus Krisztus megosztja velünk ezt a nagy méltóságot. Ha újjászülettél, és az Úr gyermeke vagy, számíthatsz erre! Ha még nem, tedd meg most: „Uram, neked adom magam, szülj újjá Szentlelked által!”

Nézz Jézusra ma is! Ő a mennyben trónol, és vár téged. A feltámadásában biztosított örök életet a menny összes kincseivel együtt megosztja veled. Legyen szent vágyad felemelkedni hozzá! Ne legyél álszerény, igénytelen vagy kishitű! Isten azért mutatta be az Ő Fiát dicsőségében, méltóságában, hogy érezd és lásd, hogy hozzá tartozol. Nem akárkinek vagy a szolgája, gyermeke, sőt testvére! De óvakodj attól, hogy ezt automatikusan természetesnek vedd! Ára volt ennek, mégpedig a golgotai kereszt, az Ő kifolyt vére.

Mikor elmélkedtél arról, hogy milyen lesz a trón körül? Voltak-e kétségeid a felől, hogy a mennybe jutsz? Segítenél valakinek ma, bemutatnád Őt, akit megismertél? „Oly drága kincsem itt nekem: a szép, s igaz remény!”

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Mennyei országunk van

Igehely: Fil 3: 20-21

Olykor alkalmam van kettős állampolgárságomból kifolyólag előnyt élvezni valamilyen ügyben. Máskor pedig hármas állampolgárságomra is szoktam hivatkozni. Ilyenkor már egyesek furcsán néznek rám. Aztán gyorsan megmagyarázom, hogy a megváltás jogán, kegyelemből már most mennyei polgár vagyok, mert Isten gyermeke lettem.

Tudjuk, hogy Jézus azért ment el, hogy helyet készítsen nekünk a mennyben, az Atya házában (Jn 14:2). Pál a római polgárságukra büszke keresztyén filippieknek pedig örömmel ajánlja figyelmükbe ezt a tényt. Mit tanulhatunk ebből a két versből? a) Mivel a mennyben van polgárságunk, ezért ezen a földön csak átutazók vagyunk és idegenek. b) Mi nem a halált várjuk már, hanem Jézust, mint üdvözítőnket, aki a menny dísze és öröme. A mennyországba is elsősorban Jézus személye miatt vágyakozunk. c) De mi lesz a meggyengült és megcsúnyult testünkkel? Itt hagyjuk, mert ami porból lett, porrá lesz. Újat, a Jézuséhoz hasonló, dicsőült testtet kapunk majd.

Testvér, megvan a mennyei útleveled? Amikor a menny kapujában megkérdezik, hogy mi alapján engedjenek be, mit válaszolsz majd?

Boros Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
19 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!