2019. március 12., kedd

DÉLELŐTT | 
Akik az övéi

Igehely: Jn 17:9-10; Kulcsige: 17:10 „És ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük.”

Egy humoros közmondás jól kifejezi és leleplezi az emberi viselkedést. Így szól: „ami a tied, az az enyém is, ami pedig az enyém, ahhoz semmi közöd.” Jézus ennek az ellenkezőjét mondta főpapi imájában. Az első helyre tette, hogy „ami az enyém, az mind a tied.” Minden Istené, és minden jót tőle kapunk.

Egy testvér missziót kezdett egy új helyen. Eredményes volt. Végre! Egy másik testvér is meglátogatta az új csoportot, mire az előző: ők az enyémek, neked ott nincs mit keresni! „Az enyim, a tied mennyi lármát szüle, Miolta a miénk nevezet elüle.” – mondta hajdan Csokonai.

Jézus tudta, hogy az övéit az Atya adta neki, ezért nyugodtan bízta őket az Atya kezére halála előtt. Ettől még az övéi maradtak, személye és munkája dicséretére.

Kié vagy? „Nem a magatokéi vagytok.” (1Kor 6:12) „Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.” (1Kor 7:5) Méltósággal tölt-e el, hogy Jézushoz és a mennyei Atyához tartozol? Vannak-e embereid, akikért közbenjársz – mint Jézus – anélkül, hogy a büszkeséged zálogának tekintenéd őket?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Ha gonoszt cselekszik, az Úr is megbánja

Igehely: Jer18:1-6, 9-10

Ha gonoszt cselekszik – mármint az ember – annak ellenére, hogy sok jó és szép ígéretet kapott Istentől, akkor Isten visszavonja ígéreteit. Itt ebben az értelemben kell felfognunk a megbánást. Neki van hatalma erre. Ő szuverén Úr. Teremtőnknek sokkal nagyobb hatalma van életünk felett, mint a fazekasnak az agyag felett. A fazekasmesternek joga és szabadsága van arra, hogy eldöntse, mit tesz az agyaggal vagy az edénnyel. „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: Miért formáltál engem ilyenre? Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt nemes célra, a másikat pedig közönségesre formálja?” (Róm 9:20-21)

Ez az üzenet intsen minket alázatra és szent komolyságra. Nem bizakodhatunk el, és nem lehetünk felelőtlenek, azt gondolva, hogy bármit tehetünk, mert Isten úgyis megbocsát. Nem számíthatunk ígéretei beteljesedésére, ha életünket nem igazítjuk Őhozzá. Légy formálható a Mester kezében, tedd a jót, és megbecsült edény leszel!

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!