2019. március 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Szívembe zártam beszédedet

Igehely: Zsolt 119:9-16; Kulcsige: 119:11 „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”

Vannak világi kincseink, amelyekhez különféleképpen jutunk hozzá: örökség, ajándékozás, szorgalmas munka révén. Értékek, amelyeket féltünk. Féltjük a sérüléstől, az elvesztéstől, a tolvajoktól. Óvintézkedéseket teszünk. Rábízzuk egy bankra, elrejtjük házunk titkos zugaiban, biztosításokat kötünk.

Isten Igéje örök, értékét soha nem veszítő ajándékként lett adva az embernek. Azonban az embernek személyes döntést kell hoznia, hogy számára is hasonló értéket képvisel-e az Ige vagy sem. Egy ajándékot lehet felbecsülhetetlen értékként kezelni, és lehet értéktelen kacatként kihajítani. Az Igével is megtehetjük ezt.

Az Ige nem a könyvespolcra való, nem is a mobiltelefonodban kell tárolni, hanem a szívedben. Ott van biztonságban. Ott teljesíti küldetését, válik hasznossá. Hisz azért adatott, hogy Istennek tetsző életet éljünk, sok jó gyümölcsöt teremve.

Milyen gyakran olvasol Igét? Szoktál emlékezni rá? Mikor tanultál utoljára igeverset? Értékeld nagyra Isten Igéjét, segítség lesz ez a kísértések elleni harcaidban!

Györfi Elek Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Új és élő út

Igehely: Zsid 10:19-23

Az utóbbi években, itt Erdélyben, sok rossz állapotban lévő utat igyekeztek felújítani, amelyek így félreeső, elzárt településeket kötöttek be a társadalom vérkeringésébe. Sok ilyen település évtizedekig nehezen megközelíthető volt. A jó útviszonyok azonban fellendítették az életet.

Az első emberpár engedetlensége a generációkon átívelő, Istentől való elhidegülés láncreakcióját váltotta ki. Átjárhatatlanul elszakadtunk Isten országától. Állapotunkat a menthetetlenség jellemezte, és a pusztulás várt mindannyiunkra. Istenen kívül senki nem tudott rajtunk segíteni, azonban vele szakítottunk. Reménytelenül haladtunk a vesztünkbe. Egyszer csak egy új és élő út kezdett épülni Isten jóindulatából. Maga az Isten Fia lett az Út, megtört teste és kifolyt vére árán. Feltámadása pedig megnyitotta a szabadulás kapuját számunkra. Most már velünk az Isten! Társunk, Pártfogónk lett, ha hiszünk benne!

Van-e, ami bánt vagy félelmet okoz neked ma este? Engedd Jézusnak, hogy megnyugtasson! Holnap szükséged lesz békességben járni.

Györfi Elek Tóbiás

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.