2019. október 16., szerda

DÉLELŐTT | 
A tanítványok kérnek

Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: 11:1 „Amikor Jézus elmondta parancsait a tizenkét tanítványnak, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban.”

Az Úr Jézus minket is imádkozni tanít. Az imádság nem azért van, hogy Isten megtudja, hogy mire van szükségünk, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá váljon előttünk és mások előtt, hogy mi van a szívünkben.

Sokszor kértünk és nem kaptunk. Kerestünk, de nem találtunk. Zörgettünk, és miközben nyitott ajtókat kerestünk, azok inkább bezárultak. Miért? Vajon mindegy, hogy mit kérünk, mit keresünk vagy hol zörgetünk? Egy imádság bármit szentesít? Meg lehet figyelni imaóráinkon, hogy az emberek miért szoktak imádkozni. Amiért imádkozol, az fontos neked, abban szeretnél változást elérni. Sajnos olyan keveset imádkozunk azért, hogy emberi életek változzanak, meg azért is, hogy Isten vezessen el bennünket az elveszettekhez, és mozdítson ki bennünket kényelmünkből, hogy keresni tudjuk az Ő országát és igazságát. Ehelyett elvagyunk magunkkal és anyagi problémáinknál nagyobb gondunk nincs is.

Amikor Jézus imádkozni tanítja tanítványait, az imádkozás prioritását is tanítja. Először Istennek szentsége, az Ő országa: „keressétek először Istennek országát és igazságát”- mondja máshol az Úr Jézus. Fontos-e nekem Isten megismerése és az Ő országának növekedése? Ha igen, akkor ez meg fogja határozni az imádságaimat is.

Józsa Zsolt

DÉLUTÁN | 

Felkel az igaz!

Igehely: Péld 24:15-22

Az Ószövetség azokat jellemzi az „igaz” jelzővel, akik istenfélelemben éltek, az Úr útjaihoz ragaszkodtak és a törvény szempontjából feddhetetlenül éltek. Az Újszövetség már azt tanítja a megigazulásról, hogy a hívő ember csak Krisztusban igazulhat meg Isten előtt. Nincsen más igazság, melyet Isten elfogadhatna! Az Úr Jézus helyettes áldozata Isten igaszságos haragját tökéletesen kiengesztelte, s ezért, ha valaki Jézust elfogadja Megváltójának, azt Isten is elfogadja gyermekének. Isten többé nem azt nézi, amit én tettem vagy nem tettem, hanem azt, amit Krisztus tett a Golgotán. Ezért Krisztus igazságát nekem tulajdonítja. Igaznak lenni nem azt jelenti, hogy tökéletesek vagyunk. A megtért hívő is eleshet. Az elesés bűnbeesést, a felállás pedig megtérést jelent. Ez ismertető jele annak, aki Krisztusban van. A megtért embernek fájnak a bűnei. A bűn felismerése után nem ragaszkodik a bűnhöz. A tisztaságot szereti, a szentséget. „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” (Péld 28:13)

Az igaz eleshet, de fel is állhat. Ne ragaszkodjunk az elesett állapothoz, ne szokjuk azt meg. Isten, aki elfogadott Kristusban, helyreállít és tovább akar vinni a megszentelődés útján.

Józsa Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.