2019. október 18., péntek

DÉLELŐTT | 
A tehetetlen tanítványok

Igehely: Mk 9:14-29; Kulcsige: 9:18 „És ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

A tanítványok sokat tanultak már Jézustól. Kezdik átvenni szokásait. Vele s mellette szolgálva teljesen megváltoznak, olyanok lesznek mint Ő. Amikor a nagytanács emberei hallják Pétert és Jánost beszélni, elcsodálkoznak. Nem értik, honnan ez a tudomány és erő. Aztán arra a következtetésre jutnak, hogy ezek az emberek azért ilyenek, mert Jézussal voltak.

Történetünkben egy fiút hoznak Jézushoz, aki a gonosz fogságában volt. A tanítványokhoz hozzák előbb, de ők nem tudnak segíteni. Tehetetlenek. Az emberek azt várták tőlük, amit Jézus tenne. De ők erre nem képesek. Hozzánk is jönnek emberek, ha felismerik, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Segítséget is várnak. Sok mindenben tudunk is segíteni, de életet megváltoztatni, megkötözöttet megszabadítani már nem. Erre csak Jézus képes. Akkor már semmit sem kell tennünk? Jézus azt mondja, hogy ez a szellem csak imádsággal űzhető ki. A tanítványoknak imádkozniuk kell, hogy emberek megszabaduljanak. Nem ők teszik, nem is az ima teszi, hanem az imádság által kérik Őt, aki nem tehetetlen.

Tőlünk Isten azt kéri, tegyük meg, ami lehetséges, Ő pedig megteszi a lehetetlent.

Józsa Zsolt

DÉLUTÁN | 

Az igaz ember jó hatása

Igehely: Péld 29:1-10

Nem vagyunk egyformák és az életünk sem az, mégis minden élethelyzet visszavezethető olyan élettanácsokhoz, amelyek megállják a helyüket. Az olvasott igeszakasz is párhuzamot állít elénk, hogy emlékeztessen arra, hogy számít a hozzáállás. Állást foglalni, szóban vagy tettben reagálni, nem mindegy, milyen módon és milyen irányba történik. A veszteség és az áldás útjának kérdése forog most kockán. A valós élet és az emberi kapcsolataink milyensége. Néha elvakít és eltompít mindaz, ami körülvesz, elfeledjük, hogy azt, ami tényleg segítene és előbbre vinne figyelmen kívül hagyjuk, mert annyira megköt mindaz, ami más irányba visz: büszkeség, paráznaság, pazarlás, kétszínűség, önteltség, harag.

Ezzel ellentétben áll az igazságban való öröm, megnyugvás és békesség. Annyira tiszta és egyenes ez az út, amelyet az Úr nekünk készített! Mi mégis sokszor bonyolítjuk és nehézzé, terhessé tesszük azt a vétkeink és emberi reakcióink, eljárásaink révén.

Kérjünk az Úrtól éberséget, hogy figyelmeztetni és vezetni tudjon Lelke által minden élethelyzetben. Naponta el kell döntenünk, hogy az ördög vagy az Úr érdekeit képviseljük. És, ha eldöntöttük, akkor tartsuk is magunkat ehhez, hűségesen megmaradva mindabban, amit az Úr tanított nekünk.

Józsa Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?