Igehely: Mk 14:32-42; Kulcsige: 14:38 „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
Hamar elcsüggedünk vagy éppen felületessé válunk, amint kényelmetlen fizikai vagy lelki helyzetbe kerülünk. Tudjuk, mit kellene tennünk, de erőtelenek vagyunk. Indít és szólít a Lélek, hogy vezessen, de mi halogatjuk vagy elmulasztjuk azt. A próbák idején fontos imádkozni. Ez a lelki fegyver a legtehetetlenebb ember számára is elérhető. A Gecsemánéban a világteremtő és mindenható Fiú-Istennek sem volt más fegyvere, mint az ima: „Egy kissé tovább ment, földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.” (35.v.) Az élet legmélyebb gyötrelmei közepette tudhatjuk, hogy az Úr Jézus még attól is mélyebben volt. Van, hogy nekünk is át kell mennünk azon, ami a legborzasztóbbnak tűnik, amihez messze kevés az erőnk, ráadásul magunkra maradva. De ez volt az Úr Jézus útja is, a miénktől sokkal szörnyűbb méretekben és mélységekben. Önáltatás lenne, ha azzal ringatnánk magunkat, hogy az Úr minden bajt távol tart majd tőlünk. Nem fog. Meg kell értenünk, hogy nekünk mindennél jobban Rá van szükségünk, mert erőtelenek vagyunk. Minden győzelmünk az Ő erejének és kegyelmének köszönhető. Megéri tehát kitartással imádkozni. Így lehet minden erőtlenségünk ellenére miénk a győzelem a legsötétebb helyzetekben is.
Józsa Zsolt
A szeretet bumerángja
Igehely: Péld 11:17
A bumeráng érdekessége abban rejlik, hogy megfelelő dobással mindig visszatér ahhoz a személyhez, aki eldobta. Igazából egy ősrégi hajítófáról van szó, amelyet ausztráliai bennszülöttek vadász eszközként használtak. Különös az alakja és „viselkedése”.
Nagyszerű metafora, ha arra gondolunk, hogy mindaz, amit naponta „eldobunk”, valamilyen úton- módon visszafordul hozzánk. Visszatérnek régebbi döntéseink, lépéseink és tetteink következményei. Áldásként vagy átokként. Aratjuk, amit vetettünk, amit eldobtunk, visszaüt: „Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt.” Lehet, hogy nem a vetés pillanatában, de később biztosan.
„Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett.” (Ef 2:10) Az Úr nagyszerű dolgokat készített, és ha készek vagyunk ezeket felfedezni s megtenni, valahol feljegyzik azokat. Nem mindig az embereknél, de ott, ahol kell, az Atyánál igen. Ezért sose csüggedjünk, ha már úgy tűnik mindhiába igyekszünk a szeretetre. Ne a megtérülést lessük elsősorban. Táplálékunk és kenyerünk legyen az, hogy az Atya akaratát cselekedjük, aki megbecsüli és megjutalmaz mindenkit, aki Őt szereti.
Józsa Zsolt
Új hozzászólás