2019. október 28., hétfő

DÉLELŐTT | 
Csak az újjáteremtés adhat reményt

Igehely: Zsolt 85:1-13; Kulcsige: 85:6 „Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?”

Ez a zsoltár egy imádság. Egyrészt hálaadás a fogságból való szabadulás miatt, de egy kiáltás is Istenhez a jelenben történő szabadításért, helyreállításért. (2-3.v.) Izráel népe a fogságból való szabadulás okát Isten jóságának és szeretetének tulajdonította, aki jóvátette korábbi leigázott állapotukat. Minket sem bátorít semmi jobban a kegyelem trónja elé, mint az emlékezés Isten korábbi szabadító tetteiről életünkben. Ma is a kísértésekkel, bűnökkel vívott küzdelmünkben, szemléljük Isten természetét, aki nem örökké haragszik, mert „irgalmas és kegyelmes Isten. Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy.” (2Móz 34:6)

Nekünk fontos és sürgős, hogy újítson meg az Úr. Kérjük ezt vággyal és kitartással. Emlékezz a kezdeti buzgóságodra, örömödre, odaszánásodra. Milyen természetes volt a bűnvállas, az őszinte imádkozás, a ragaszkodás a testvérekhez. Kedves testvérem, lehet megfáradtál, rutinossá vált a hívőséged, letaglózott a bűn, elveszett az örömöd. Van remény, Isten kész megújítani. Nem törődhetünk bele a leigázott állapotba.

Mi az amire vágysz kimondva vagy kimondatlanul? Mit vagy kész tenni a megújulásért?

Székely Béla

DÉLUTÁN | 

Győzelem az ellenség felett

Igehely: 1Sám 15:1-6

A Seregek Ura számon tartja Amálék tettét. (2.v.) Ugyanis, amikor Isten népe az egyiptomi kivonulás után a pusztában vándorolt, az amálékiek a hátramaradt elgyengült izráelieket irgalom nélkül lemészárolta. (5Móz 25:18) Isten már akkor elhatározta, hogy eltörli ezt a népet a föld színéről. Századokkal később, Saul király kapta meg a feladatot, hogy végrehajtsa az ítéletet. Az amálékiek kaptak tehát időt, hogy megtérjenek bűneikből. Amikor ezeket a történeteket olvassuk, ne azt lássuk: mi mit tettünk volna, hanem fogadjuk el, hogy Isten a jónak és gonosznak tudója. Isten nem téved, nem alkuszik meg a bűnnel, mert a bűnnek van következménye és ítélete. A hívőknek is részük van a lelki harcban, mert van ellenség. De értsd meg, nem test és vér ellen, hanem a bűn ellen, erők és hatalmasságok ellen harcolunk. Aki nem szánja el magát, hogy a bűnnek ellensége lesz, azt a bűn győzi le. Könyörögjünk buzgón Isten Lelkének segítségéért, a Bárány vére megtisztító és felszabadító erejéért. Munkálják ezek bennünk azt a határozott szándékot, hogy a mai nap lelki válólevelet írunk önző kívánságainknak és Jézus Krisztusban keresünk erős szövetségest, hogy győzelmünk legyen.

Székely Béla

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.